Az athéni állam/Az athéni állam

Előszó

Az alább következő két munkának ez az első teljes, nyomtatásban megjelent magyar fordítása. Az aristotelési műnek csak néhány kisebb részlete jelent meg a Mika Sándor szerkesztette Történelmi olvasókönyv III. kötetében, Szigeti Gyula fordításában, illetőleg Schvarcz Gyula Görög történelmében; a pseudo-xenophóni iratból egy-két részlet olvasható Szabó Árpád Sokrates és Athén c. könyvében, az egészet lefordította Sebők Lajos, fordítása Szegeden, litografált kiadásban jelent meg. E két utóbbiból a szerzők engedelmével néhány kifejezést átvettünk, s ezért nekik, valamint Szádeczky-Kardoss Samunak, ki az I. fejezet kéziratos fordítását volt szíves átadni, itt is köszönetet mondunk.
Aristotelés munkájánál H. Oppermann kiadását vettük alapul, Pseudo-Xenophónénál főként H. Frisch, néhol E. Kalinka kiadásait. Az Arisotelés-szöveg apparátusában - javarészt Oppermann apparátusára támaszkodva - csak a papírusztól, illetve az Oppermann-kiadástól való eltéréseket jeleztük. Ez természetesen csak általános irányelv lehetett, melyet a szükséghez képest hol lazábban, hol szigorúbban vettünk. Arra igyekeztünk, hogy az olvasónak a papírusz szövegéről lehetőleg pontos képe legyen; nem jeleztük azokat az eseteket, mikor a papírusz eredeti szövege hibás volt, de azt már az első vagy második kéz javította, mert az apparátus így túlságosan nagyra nőtt volna. A Pseudo-Xenophón-szövegben közöltük a kódexektől, illetőleg egyik vagy másik kódextől való lényegesebb eltéréseket, a kiegészítések, illetve javítások szerzőit és a Frisch-féle és többnyire a Kalinka-féle kiadástól való eltéréseket. Elismerjük, hogy eljárásunk önkényesnek tűnhetik fel, és egy vagy más kimaradt az apparátusból, ami jó lett volna, ha benne van, vagy fordítva, de teljes apparátust nem adhattunk - bár ez lett volna a legegyszerűbb - s így valamilyen rostálást kénytelenek voltunk végezni. Az Aristotelés-szöveg apparátusa még így is többnyire lényegesen bővebb, mint akár a G. Budé-sorozatban megjelent kiadás, akár A. Tovar spanyol kétnyelvű kiadásának apparátusa, hogy csak a legújabbakat említsük. Teljesebb apparátust talál az érdeklődő Oppermann (ill. a Teubner-sorozatban az ő kiadását megelőző kiadásokban, a Blass- és Blass-Thalheim-féle kiadásokban), Pseudo-Xenophónt illetően pedig az említett két kiadáson kívül főleg Thalheim kiadásában.
A fordításban a lehető legnagyobb hűségre törekedtünk. Aristotelés műve azonban a legtöbbször darabos, jegyzetszerűen zsúfolt, nem egyszer többféleképpen értelmezhető. A fordításnak tehát, ha hűséges akart lenni, arra kellett törekednie, hogy az eredeti stílusát is kövesse: ahol az darabos, legyen a fordítás is az, ahol az többféleképpen értelmezhető, legyen a fordítás is olyan. Elismerjük, hogy ez nem tette a fordítást könnyed olvasmánnyá, de az eredeti sem az, és nem éreztük magunkat feljogosítva arra, hogy Aristotelést azzá tegyük, ami nem volt, t. i. jó stilisztává. Hasonlóképpen a másik munka stílusában is igyekeztünk minél hívebben visszaadni az eredetinek a köznapi nyelvhasználatot tükröző laza kapcsolásait, eleven, de rendkívül pongyola stílusát, és főként azt a jellemző sajátosságát, hogy-egy szót vagy kifejezést többször is elismétel egy mondaton belül. - Mindenesetre a fordítás első fordítás, és így szükségképpen magában hordozza az első fordítások hiányosságait.
A magyarázatokban nemcsak a szöveg közvetlen megértéséhez szükséges dolgokra terjeszkedtünk ki, hanem a részletmagyarázatokat is - ahol az adott keretek engedték - igyekeztünk beleilleszteni a történeti fejlődés összefüggésébe, és így lehetőleg összképet adni a fejlődés egyes mozzanatairól. Ahol mód nyílt rá, utaltunk arra, hogy Engels művét, mely az Aristotelés-szöveg előkerülése előtt íródott, Aristotelés minden lényeges kérdésben igazolja, legfeljebb részletekben módosítja vagy egészíti ki. Vissza