Az átértékelt Bethlen Gábor

Előszó

November 15-én lesz 300 éve annak, hogy a magyar történelem egyik legkiválóbb alakja, Erdély legnagyobb fejedelme, Bethlen Gábor, küzdelmes életének fáradalmai után örök nyugalomra tért. Az egész magyar nemzet készült arra, hogy az évfordulón a nagy fejedelem emlékét felelevenítse és a reménytelennek látszó jelen keservei között az ő sikereiből kölcsönözzön hitet a jövő küzdelmeire. A Magyar Történelmi Társulat, amelyet még részben áthat nagy alapítóinak szelleme, méltó Emlékkönyvvel akart adózni a nagy fejedelem emlékének, ámde e törekvésnek elébevágott egy évvel a centenárium előtt a Magyar Szemle Társaság, és kiadott Szekfű Gyulától egy kimerítőnek és részletesnek nevezett nagy életrajzot.
Köztudomás szerint az emlékkönyvek ritkán jelennek meg pontos időben; ez alkalommal alapos kivétel történt! Már a nagy sietség is méltán keltett feltűnést, még inkább feltűnt, hogy a jeles társaság azt a Szekfű Gyulát engedte rá Bethlen Gáborra, aki nemzeti törekvéseink és nemzeti hőseink megértésében ezideig nagyon kevés érzéket árult el.
Mihelyt a munkát elolvastam, azonnal megállapítottam, hogy ez a korábbi, hírhedt Szekfű-féle munkákon is túltesz a történelmi igazságok lelkiismeretlen lábbal taposásában, önkényes torzításokban, azzal a világos célzattal, hogy Bethlen Gábor emlékét akkor, amikor a közfigyelem feléje fordul, mikor az egész nemzet kegyeletes megemlékezésre készül, elhomályosítsa és munkájával balhiedelmeket plántáljon a köztudatba.
Kötelességemnek tartottam, hogy egy rövid ismertetésben a tárgyilagosság rovására menő kímélettel figyelmeztessem az olvasóközönséget a munka legkiáltóbb hibáira, általánosságban egyezvén, hogy alig van annak olyan lapja, mely kiegészítésre, vagy rektifikálásra nem szorul. A Protestáns Szemle szerkesztősége, mely ismertetésemet közölni szíves volt, felajánlotta szerzőnek, hogy esetleges válaszát közli; ámde a derék férfiú jobbnak tartotta, hogy olyan folyóirathoz forduljon, hol tőlem választ nem kaphat : a Magyar Kultúra védő kebelére menekült és Kritika és terror címen sírá el hosszasan, gorombán lelke bánatát. Vissza