Előszó
Az aszódi Petőfi Sándor Népi Kollégium rövid - két éves - története a népi kollégista mozgalom helyi keresztmetszetét adja, a felszabadulás utáni ifjúsági mozgalom egyik szép helyi fejezetét. Hálás feladat feldolgozni ennek a lendületes korszaknak haladó népi mozgalmát, amely megteremtette a felszabadulás utáni demokratikus értelmiség iskoláját.
Sok tehetséges politikus, mérnök, orvos, pedagógus, agrárszakember került ki az aszódi barokk-épületből közéletünk különböző területeire.
Kollégiumi tevékenységük történetét azért lehetett megírni, mert fennmaradt az intézmény csaknem teljes irattára. (Az iratanyag fennmaradása szerencsés véletlennek köszönhető, ma a Pest megyei Levéltár őrzi.) Az elsárgult iratokon megelevenedik sokoldalú iskolai, politikai, kulturális és sporttevékenységük, mindennapjaink küzdelme, hite, lelkesedése. Mindez csak tiszteletet válthat ki a következő nemzedékből.
Ma már nyilvánvaló, hogy gyors feloszlatásuk elhamarkodott lépés volt. Világosan látjuk helyüket, szerepüket a magyar népi értelmiség megteremtésében, a demokratikus pedagógiai gyakorlat kialakításában. Az aszódi kollégiumra is érvényes Kádár János következő megállapítása: "A kollégium megalakítása fontos politikai tett volt, mert tömörítette azokat a munkás és paraszt fiatalokat, akikre a népi hatalom támaszkodik."
Az aszódi Petőfi Sándor Népi Kollégium Pest megyében (néhány megyei népi kollégium mellett) lehetőséget adott a környékbeli tehetséges fiataloknak a tanulásra. A fennmaradt iratanyag lehetővé tette, hogy felkeressem levelemmel a volt kollégistákat, és néhány, őket támogató volt tanárukat. Akiket levelem elért, készségesen válaszoltak, visszaemlékezésükkel segítették munkámat.
Minden egykori aszódi népi kollégista barátunknak köszönöm szíves válaszát.
Vissza