Az Aszódi 1. számú Általános Iskola zenei tagozatának évkönyve 1958-1973.

Előszó

Kodály Zoltán neve elválaszthatatlan ének-zene pedagógiánktól, és szorosan összenőtt az ének-zenei iskolák létével. Ő hozta létre ezt az iskolatípust, amely szerény méreteivel is az elmúlt évtizedek magyar iskolapolitikájának egyik sikeres és egészséges szülötte. Programot és tartalmaz azonban ő adott neki.
Nem kezdhetjük tehát ezeket a bevezető, köszöntő sorokat méltóbban, mint hogy a hála első gondolatával a Mesterre emlékezünk. A Mesterre, aki néhány éve eltávozott az élők sorából, de aki eléggé nem értékelhető hagyatékkal ajándékozta meg a magyar gyermekeket és a magyar zeneművész világot, sőt az egész művelt világot. Koporsója mellett Szabolcsi Bence zenetudós így búcsúztatta: "Szálfa dőlt ki közülünk, utolsó a nagy szálfák között, utolsó óriása annak a nemzedéknek, mely a századforduló idején s az utána következő évtizedekben megváltoztatta Magyarország szellemi arculatát. Ady Endre, Móricz Zsigmond, Bartók Béla nemzedéke volt ez, a teremtőké és felfedezőké, a faltörőké és sziklabontóké. De mindannyiuk közül bizonyára egyik sem költötte úgy a milliókra dús élte kincsét, mint Kodály Zoltán, Berzsenyinek, Kölcseynek, Vörösmartynak és Aranynak ez a megkésett zeneköltő testvére. Amit vállalt, nem kevesebb volt, mint Magyarország újjáteremtése zenében. - Teremtő, egész élet volt az övé, harmonikusan felnövekvő és harmonikusan lezáruló, akár azok a klasszikus remekművek, melyeknek tanítványa, követője és megújítója volt; élet és mű egyetlen és oszthatatlan fény és ragyogás, olyan ragyogás, mely immár az egész művelt világra kisugárzik." Vissza