Az aszfalt apostola

Előszó

A külföldön a századvég óta egy csodálatos megújulási folyamatnak vagyunk szemlélői a katolicizmus terén. Természetes, hogy ezt a szociális megújulást mély lelki és erkölcsi megújhodás előzte meg és készítette elő. „A szél fordul" - hirdették már Prohászka Ottokár Diadalmas világnézetének első sorai a kereszténység, a modern gondolatok és érzések jegyéhe állítva, új színt és alakot öltött. De új alakjában régi igazsága változatlanul megmaradt, csak a szivek feletti hatalma indult örvendetes fellendülésnek...
Ez a napjainkban is tovább ható irány annak az eszmeáramlatnak felszínre jutását jelenti, amely a XVIII. és XIX. század fordulóján, mint sziget magaslott ki a felvilágosodás és liberalizmus árjában. A katolikus romantika, a Görresek, Adam Müllerek, Friedrich Schlegelek, Széchenyiek hite és akarata akkor elszigetelt tanítás, visszhangtalan ige maradt. Ma nem maradhat az, mert napjaink sokkal válságosabb helyzete mindenképen megoldásra kényszerit s ebben a szemléletben új jelleget nyer még a Keleten zsarátnokoló vész is: munkálva így, mint gót dómok szörnyű sárkánya közvetve Isten művét.
A magyar katolicizmus jól tudja, hogy erre a mélységes lelki megújhodásra igazán csak a maga területén vállalkozhat, sőt azt is, hogy mig másoknak: egyeseknek és intézményeknek megreformálása sokszor nehéz és kétséges, önmagunk reformja mindig lehetséges és szükséges. Tudja, hogy katolicizmusa csak akkor lesz valóban ifjú erőtől duzzadó és győzedelmes, ha benne magában ifjú és erős, az Örökkévalóval való közvetlen egybekapcsolódásba újjászületést hozva valamennyiünknek... Vissza