Az ásványvizeknek chemiai constitutiójáról és összehasonlításáról

Előszó

Részlet a könyvből:

"Az ásványvizeknek elemzésekor a chemikus közvetlenül kisérleti úton az egyes alkatrészeknek összes mennyiségét határozza meg. Így ha natrium, magnesium, kénsavmaradék meg chlor fordulnak elő valamely vízben, meghatározzák, hogy a víznek egy kilogrammjában összesen mennyi natrium, magnesium, kénsavmaradék meg chlor stb. van. Bármennyire pontosak is a chemikus kisérletei, a fölött semmi felvilágosítást sem adnak, hogy a natriumnak mekkora mennyisége van a natrium-chlorid és mekkora natriumsulfát alakjában, épen így az elemzés módszerei nem deríthetik ki, hogy mennyi a magnesiumchloridnak és a magnesiumsulfátnak a mennyisége. Mind a mellett, hogy a sók alkatrészeinek csak összes mennyiségét, de az egyes sóknak mennyiségeit nem ismerjük, a chmikusok bizonyos hypothesisek alapján az egyes sóknak mennyiségeit tüntetik elő az ásványvizekben. A szokásos összeállításakor eddig legtöbben azt a hypothesist vették fel, hogy a vizekben a legnehezebben oldható sókká vannak csoportosulva az alkatrészek, és ha ezt bebizonyítottnak nem tartották is, közmegegyezés szerint legtöbben ebben állapodtak meg. A gyakorló orvos előtt e conventio eredete és értéke ismeretlen lévén, azt tartotta, hogy az egyes sóknak az analysisben előtüntetett mennyiségei az ásványvizben valóban bennfoglaltatnak. A szakemberek egy része hitte, hogy a föntebbi hypothesis jogosult, de a tárgygyal behatóbban foglalkozók érezték, hogy ez nem egyéb mint egy puszta conventio, sőt a mennyiben számos adat ennek ellentmondott, úgy voltak meggyőződve, hogy a híposhesis téves. Nézetem szerint ennek a szokásnak igen káros következményei voltak: 1. mert ilynemű előitéleteknek meggyökerezését a valódi tudás elterjedésére veszedelmesnek tartom; 2. mert az ásványvizek összetételének megitélésében és a vizek gyakorlati alkalmazásában is sok zavart okozott. Az eddigi szokás helytelensége leginkább abból derül ki, hogy két különféle víz szabatosan összehasonlítható nem volt, még pedig főképen azért, mert nem volt a valónak kifejezése és mert még conventiónak is tökéletlen volt. E szokás mellett, sok esetben a vizsgáló chemikusnak felfogásától, ízlésétől, tehát önkényétől függött, hogy combinál némely alkatrészeket sókká, és ennélfogva általánosan conventio gyanánt sem fogadhatták el. Ennek következtében nem ritkán megtörtént, hogy egy ugyanazon víz két chemikustól ugyanazon analytikai eredménynyel megvizsgálva, a felfogás külömbsége folytán az eredménynek összeállítása úgy ütött ki, mintha két különféle vizet vizsgáltak volna meg. " Vissza