Előszó
Bozzay Margit úgy látta, hogy az élet nagy szimfóniájának a szerelem az alapakkordja. És mert az és mert ennek az alapakkordnak rossz megütése az ember életében nyughatatlanságot, a család és a társadalom életében felfordulást teremt, írói feladatát ennek az alapakkordnak tiszta megszólaltatásában látta.
Az asszony, a férfi, a szülő, a gyermek, a nevelés, a házasság, a szerelem, a munka időszerű és örök kérdéseit tárgyaló cikkei előbb a „Budapesti Hírlap" majd a „Pesti Napló" később számos bel- és külföldi társadalmi lap, folyóirat hasábjain jelentek meg. E két kötetben összegyűjtött válogatott írásai a „Pesti Napló" „Az Asszony" rovatából válók.
Bozzay Margit élete munkájának jelentős része ezek az írásai, amelyekben a kor, az egyéni lélekválságok fölvetette kérdésekkel foglalkozott. Talán élete főművét ezekből az élet diktálta írásokból öntötte volna ismert regényei után olyan irodalmi alakba, mely alkotásainak koronáját jelentené. De korai halála ebben is megakadályozta...
„Az élet, a szerelem, az emberi lelketlenség, alávalóság betegeinek" légiója kereste fel kérdéseivel, asszonyok, de férfiak is. Akiknek egy-egy közérdeket is szolgáló cikkben hétről-hétre adta a gyógyulást, - simogatást, de sokszor korbácsot is, - bizonyára őrzik még a kitépett újságoldalakat. Őnékik szól elsősorban e kötetekbe gyűjtött írás. Akik csak hallottak róla s akkor még nem olvashatták e gyűjtemény lapjait: a kor fölvetette, de örökké időszerű írásokban egy emelkedett asszonyi lélek és kiművelt emberfő irányító kezét érzik majd életük nehéz sorskérdéseiben.
Az író feladata, hogy az emberiség előtt az igazság felé vezető utat kövezze. Az úton járónak könnyebb a feladata, ha előre okul s nem téved le arról. S ha az ember az élet terhével vállain jól érkezik a célba, az író hivatása is beteljesült, mert egész lelkét, gondolatait, keserves tépelődéseit, életét s egész önmagát nem hiába állította a harcba...
Bozzay Dezső
Vissza