Az asszony, aki pénzt keres I-II.

Előszó

ELSŐ FEJEZET
Rozália kora gyermekségében titokzatosnak és rendkívülinek képzelte el a világot, amely kizárólag az édesapja körül forog és teljes egészében az édesapjáé. Az édesapja alá rendelve, valamennyi hímnemű lény többé-kevésbé tulajdonosa volt a világnak és uralkodott rajta. Nőnemű lény nem volt tulajdonosa a világ legcsekélyebb részének sem és nem is tudott volna mit csinálni vele. Valamennyi hímnemű lény ezen a világon - az édesapja, a két bátyja, Róbert és Harold, és a többi fiú és férfi mind, akiket néha látott - titokzatos és rendkívüli dolgokat művelt. Valamennyi nőnemű lény ezen a világon - az édesanyja, a három nénje, Anna, Flóra és Hilda, és Ellen, a szakácsné, és Gertrúd, a szobalány - csupa közönséges, érdektelen és általában unalmas dolgot csinált. Valamennyi hímnemű lény olyan volt Rozália számára, mint megannyi meséskönyv: sohase lehetett tudni, mit fognak csinálni a legközelebbi pillanatban. És valamennyi nőnemű lény olyan volt, mint megannyi iskoláskönyv: csak éppenhogy folytatódtak, folytatódtak, folytatódtak.
Rozália, valahányszor férfiakkal találkozott, mindig elbámészkodott rajtuk. Rendkívüli és csodálatos teremtmények voltak ezek, akik azt csinálhattak, amit akartak, és akik mindig titokzatos és csodálatos dolgokat műveltek, különösen és legfőképpen az édesapja. Ha együtt volt az apjával, úgy érezte magát, mintha valami varázslóval volna együtt, vagy mintha valami bűvésznek a mutatványaira figyelne. Vissza