Az áruló holdvilág

Előszó

Kizárálóg Victor hibája volt, de természetes, hogy mégis a feleségét okolta. Négyesben indultunk délutáni kilovaglásra - Graziella, Victor, Sara Carruthers és én - öt kilométernyi távolságra, ahol a széles országút bekanyarodik a Lumsden-birtok körül. És ott, a helyett, hogy visszafordultunk volna a kerítés mentén vezető ösvényen, a tóparton, Victor minden áron ragaszkodott hozzá, hogy folytassuk utunkat. Kijelentette, hogy a "botrányosan kövér, feltétlenül szüksége van hát a lovaglásra"... Mikor a vita végre befejeződött, találomra elindult a legközelebbi ösvényen és a következő pillanatban már galoppra ösztökélte lovát. Mi hárman valamivel kényelmesebben ügettünk mögötte: Sara az Andyn, én a Jesteren és Graziella a Fireflyn, Charles Lumsden szép, barna kancáján. Lumsden a világon senkit sem engedett volna felülni a hátára, egyedül csak Graziellát.
Black Prince, Victor lova, csakhamar erősen megelőzött bennünket. Egyszerre láttam, hogy Black Prince a magasba ugrik. Ugyanabban a pillanatban Andy megijedt, felágaskodott és Sara lecsúszott a hátáról. Térdre esett, de azonnal ismét talpra állt. Jester olyan nyugodtan állt, mint a kitanított rendőrló, én pedig megragadtam Andy kantárszárát. Szemem sarkából láttam, hogy Black Prince elbukik, a hátam mögött hallottam, hogy Firefly nagyokat horkan a félelemtől és Graziella csillapítja... Vissza