Az áruló

Előszó

Részlet a könyvből:
A hadapród
Az alkonyat lassan ráborította barna takaróját a tátrai hegyekre. Nagy csönd ült a kis szepességi falu parasztházai közé. Mintha a földet borító vastag, fehér hótakaró fogott volna fel mint neszfogó, süppedő szőnyeg minden hangot, súlyos némaság nehezedett az egész vidékre.
A fiú ott állott az ablakban. Nézte a mélán szállongó hópelyheket, ahogy itt-ott vattacsomóvá sűrűsödve borítottak el egy-egy kopár fát. Homlokát az ablaküvegnek szorítva néha mélyet lélegzett. Mintha a túlfűtött szobában terjengő nehéz orvosságszag elől akarna kis friss levegőre menekülni. De egyelőre nem mozdulhatott. Nemrég adta be a betegnek az enyhítő csöppeket, amit maga Knapps doktor, a tudós lőcsei orvos rendelt. Meg kellett várnia amíg elalszik, hogy akkor kiszökhessen egy-két órára a kertbe. Immáron második esztendeje ez volt az egyetlen szabad idő, amit távol tölthetett édesanyja betegágyától. Különben állandóan ott kellett lennie mellette. Apja ezért hozta haza a késmárki líceumból, őt magát a megyénél viselt,hivatala Lőcséhez kötötte. Csak látogatóba tudott hazajárni néha ide Toporcra. Olyankor elborult arccal álldogált felesége betegágya mellett, lelkére kötötte a fiúnak: viselje gondját, s a közösen elköltött, rosszkedvű, szótlan hangulatú estebéd után már le is feküdt, hogy hajnalban vissza indulhasson. Vissza

Fülszöveg

Görgey Artur az ember a "nagy magányos", mint kortársai nevezték, régen azon a fokon áll a nemzet megbecsülésében, amely a maga korában annyira kevéssé méltányolt zseniális hadvezért megilleti. Emberi mivoltában azonban eddig még egy munka sem akadt a róla szóló irodalomban, amely megfelelő képet tudna nyújtani róla. Izgalommal és pillanatra sem lanyhuló figyelemmel követjük e csodálatosan felívelő életnek az író által szemléltetően felépített állomásait a toporci diákkortól, a prágai egyetemen, a szabadságharcon keresztül a száműzetésig, amit még tragikusabbá tesz az árulás igazságtalan és kegyetlen vádja. Merőben új szempontokból, ismeretlen adatok felhasználásával teremti újjá az író Görgey Artúr klasszikus, márványba kívánkozó alakját. Aki elolvassa e könyvet, amely érdekességben vetekszik a legizgalmasabb kalandregénnyel, értékében pedig messze a szokványos "életrajz-regények" fölött áll, kénytelen lesz átértékelni mindazt, amit eddig Görgey Artúrról tudott vagy hallott.
Görgey Artur a hadvezér dinamikus, legendás pályafutását eleveníti meg színes, regényes keretben. Az áruló, amelynek hátterében felrajzolódik az egész 48-as forradalom. Látjuk e napoleoni méretű karrier során a tullni hadapródot, császári főhadnagyot, honvédszázadost, aki 31 esztendős korára "mint messze világító csillag tündöklik a már hanyatló európai szabadság homályos láthatárán, s a világ várakozással teljes csodálattal tekint rá." - ahogy barátja s kortársa Klapka írja róla. Látjuk a diadalmas tavaszi hadjárat, a bicskei, hatvani, isaszegi, váci, nagysarlói, komáromi s még annyi más győzelmes csaták legendás hősét a szerencsétlen emlékezetű világosi fegyverletétel után, mint száműzött hontalant, akinek nevét hosszú ideig az árulás vádja teszi gyülöltté és megvetetté az országban, amelyért feláldozta életét. A könyv a Debreceni Egyetemi Nyomda kiadásában választékosan ízléles kiállításban, mint a szabadságharc centenáris évének első kiadványa jelenik meg. Vissza