Az áruház

Előszó

Olyan országban, melynek mindössze két áruháza van, alapjában véve nem lehet áruházi problémáról beszélni. Hogy ez mégis felvetődik, az nem annyira a közgazdasági problémák számlájára könyvelendő, hanem inkább a mindnyájunkat sújtó gazdasági válság eredménye. Minden gazdasági válság elsősorban és legsúlyosabban a kisembert, tehát a kisgazdát, a kisiparost és a kiskereskedőt sujtja. Válságok idején a közgazdasági tényezők eme csoportja, már csak számbeli erejénél fogva is, világba kürtöli baját, felelőssé teszi az államot, a kormányt, a hivatalnokokat, az ipart és ha kiskereskedőkről van szó, úgy az áruházakat.
Teljesen érthető, hogy egyetlen állam kormányszervei sem tehetik magukat ezen a bajon egyszerűen túl, s hogy válságok idején kénytelenek oly rendszabályok életbeléptetését is mérlegelni, melyekről bár eleve tudják, hogy a bajt nem orvosolhatják, a gazdasági válság sújtotta nagy tömegben mégis ezt a benyomást keltik. Az államok sorában számos híve van az áruházellenes törvények és szabályok módszerének. A kivételes törvényhozásnak ez a formája azokban az országokban, melyekben az áruház erős mértékben befolyásolja a kiskereskedelem forgalmát, még valamiképpen indokoltnak mondható, habár az ilyen intézkedések, az eddigi tapasztalatok szerint, az illető országok kiskereskedelmén nem segítettek, de a közgazdasági élet egészét károsan befolyásolták. Magyarországon a két áruház kivégzése mindenekelőtt a detailkereskedelem munkanélküliségének erős növekedéséhez vezetne, anélkül, hogy a detailkereskedelem egyéb rétegei számára bármily csekély hasznot hajtana, hiszen bebizonyítható tény, hogy a magyar áruházak a komoly magyar detailkereskedelem számára erős támasszá váltak. Vissza