Előszó
Az art brut jelentése nyers művészet; olyan személyek alkotásai, akik a társadalomtól izolálódtak, mint a pszichiátriai betegek, a rabok vagy a hajléktalan csavargók, akik soha nem jártak művészeti...
Tovább
Előszó
Az art brut jelentése nyers művészet; olyan személyek alkotásai, akik a társadalomtól izolálódtak, mint a pszichiátriai betegek, a rabok vagy a hajléktalan csavargók, akik soha nem jártak művészeti iskolába, és stílusuk nem követi a divatos irányzatokat. Alkotó módszerük öntörvényű, alkotásaikban a belső világuk tükröződik, kreativitásuk innen táplálkozik. A műveket természetesen befolyásolja a lelki állapot, de hangsúlyozni kell, hogy a pszichiátriai betegségtől még nem válik senki művésszé. A pszichiátriai betegek között azonban éppúgy vannak kreatív, tehetséges egyének, mint az egészséges populációban, a különbség az, hogy művészi kibontakozásukra, alkotásaikra mély nyomot hagy a pszichiátriai betegség. Ez nem feltétlenül destruktív hatás: a szkizofrénia kezdetén, illetve aktív szakaszában kiemelkedő művek születhetnek, és csak évek, évtizedek múlva, amikor a betegség krónikussá válik, és a kreativitást is súlyosan károsítja, akkor érzékelhető az elsivárosodás a művészeti alkotásokban is. Ezt példázza Gulácsy Lajos életpályája. A másik nagy pszichiátriai betegség, a bipoláris affektív zavar, a világhírű művészek között az átlagnál gyakrabban fordul elő, és számos adat igazolja a kreativitás és a bipolaritás közötti szoros kapcsolatot. A bipoláris affektív zavar több formája ismert, és kórházba csak a súlyos esetek kerülnek. A pszichiátriai betegek alkotásait már a XIX. században is gyűjtötték. Ebben a korban Cesare Lombroso (1835-1909) pszichiáter professzor torinói gyűjteménye számított a legjelentősebbnek. Ő tárgyalta elsőként ezt a kérdést 1 az azóta sokat vitatott - A lángész és őrültség (Genio e follia) c. könyvében. A pszichiátriai betegek művészeti alkotásainak első jelentős gyűjteménye és tudományos feldolgozása Hans Prinzhorn (1886-1933), német pszichiáter nevéhez fűződik (Bildnerei der Geisteskranken, 1922). A Heidelbergben kiállított képeket számos híres avantgard művész tanulmányozta, és többek között Max Ernst és Alfréd Kubin alkotásaiban ennek nyomai könnyen felismerhetők. Az art brut elnevezés Jean Dubuffet (1901-1985) francia képzőművésztől ered, aki rájött arra, hogy mekkora érték, kifejező erő rejlik azokban az alkotásokban, amelyeket nem a hivatalos irányzathoz tartozó „hivatásos" művészek készítenek. A 40-es években kezdte gyűjteni az elmebetegek, a csavargók, a gyermekek és a börtönlakók alkotásait. 1949-ben nagyhatású kiállítást rendezett a párizsi René Drouin Galériában 63 ismeretlen alkotó kb. kétszáz munkájából. A Kulturált művészet helyett nyers művészet című írása indította el az art brut irányzat elismertetését, melynek megkoronázása volt az 1972-ben, Lausanne-ban megnyílt Collection de l'Art Brut múzeum és kutatási központ. Dubuffet dekralálta, hogy az „Elmebetegek művészete éppoly kevéssé létezik, mint emésztési zavaros vagy térdfájásos emberek művészete." Előképzettség - de nem tehetség(!) - nélkül is lehet művészeti értéket létrehozni. Ők azok a csiszolatlan gyémántok, akik minden érdektől mentesen, egyedi, őszinte, mélyből jövő alkotásokat hoznak létre.
Vissza