Az ars-i plébános

Előszó

Az ars-i plébánosnak ez az első élettörténete, mely a boldoggá- és szenttéavatási per okmányaira támaszkodik. Manier, belley-i püspök úrnak kegyes jóvoltából munkánk összeállításánál nemcsak az egyházmegyei hatóság által kezdeményezett perfelvétel (Processus informativus, 1862-1865), hanem a Szentszék közvetlen ellenőrzése mellett lefolytatott három apostoli per (Processus apostolicus, 1874-1886) anyaga rendelkezésükre állott.
Már ez a peranyag is elsőrendű forrás gyanánt szolgált a szerzőnek és ez az anyag egymaga is kellő megvilágításba tudta volna helyezni Vianney János-Mária-Baptiszta csodálatraméltó és vonzó alakját. A peranyag szavatol az események hitelességéért és valódiságáért. Illetékes bíróság gyűjtötte össze oly személyek tanúvallomásait, kik az ars-i plébánost nagyon jól ismerték. Ú. m. Margit, a plébános nővére, gyermekkori játszótársai, papnövendéktársai, hívei, paptársai, kik hősi munkájában segédkeztek neki... Komoly és hiteltérdemlő tanúk mindnyájan, kiket nem vakított el az érdek s előítélet; hithű lelkek mindannyian, kik az Evangéliumra tett esküjük által tanúvallomásaikban igazmondásra kötelezték magukat. E tanúknak a tanúvallomásra nem kellett várakozniok húsz-harminc esztendeig. Az ars-i ügynek az volt az előnye, hogy a perbeli tárgyalás mindjárt Vianney halála után megkezdődhetett s ilymódon a legenda, a történelem ezen uszályhordozója, nem ért rá, hogy az emlékezetben még határozott vonásokban megörökített eseményeket átalakítsa és eltorzítsa. Vissza