Az árpakalásztól a söröskorsóig

Előszó

A sörfőzés ismerete majdnem olyan régi, mint az emberiség története. A gabonafélékből történő étel- és italkészítés a legősibb emberi kultúrákban is ismert volt. Ha a megőrölt gabonát megnedvesítették, az erjedni kezdett. Az az ital, amely ebből keletkezett, természetesen nem hasonlítható össze a mai söreinkkel, a 6000 évvel ezelőtt élt embereknek azonban bizonyára ízlett, kellemes bódulatba ringatva őket. Igen korai kultúrdokumentumokban sok olyan emberábrázolást találni, amelyek kiegészítve az ezekből a korokból származó írásos emlékekkel egyértelműen arról tanúskodnak, hogy az ókorban széles körben fogyasztottak gabonából erjesztett italokat. Az i. e. 4. évezredből származó ilyen kultúrdokumentumot köszönhetünk pl. a suméroknak.
A fennmaradt emlékek elemzése igen sok anyagot szolgáltatott Babilon sörkultúrájáról. Talán meglepő, hogy azokból az időkből több mint 20 fajta sör receptje maradt ránk. A sör napi fejadagját és minőségét szigorú szabályok írták elő a különböző társadalmi rétegek számára. A parasztok napi egy liter gyenge sörétől a legmagasabb rangú udvari hivatalnokok napi 5 liter erős söréig változott a skála. Külön sörfajta készült pl. az udvari dámák számára. Babilonban a sört árpából készítették, egyes fajtákhoz egy ókori héjas búzát is felhasználták.
Az árpából, vagy a csíráztatott árpából (malátából) először cipót sütöttek, és ebből a cipóból, esetleg búzacipóból főzték a sört. Vissza