Az Árpád-kori Veszprém

Előszó

Gutheil Jenő (1887-1963) veszprémi kanonok 1914- ben telepedett le Veszprémben. Ettől fogva teológiai tanárként, majd káptalani levéltárosként haláláig itt élte életét. Vallomása szerint sajátos küldetés szolgálatába szegődött. Egyfelől a veszprémi helytörténetírást kívánta művelni, másfelől a helyismeretet akarta népszerűsíteni. Vállalását döntően befolyásolta, hogy szomorúan tapasztalta, mennyire tájékozatlanok a helybeliek városuk múltját illetően. Nyilvánvalóan ösztönzőleg hatott rá, hogy a 19. század vége óta többen - köztük neves történészek - foglalkoztak az egyházmegye, a vármegye és a város történetével. Közéjük tartozott Békefi Rémig (1858-1924), a művelődéstörténet egyetemi tanára a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, majd ciszterci főapát, Lukcsics József (1875- 1937), előbb az egyháztörténelem tanára a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán, majd veszprémi kanonok és testvére, Lukcsics Pál (1892-1936), az elitképző Eötvös József Collegium tanára, továbbá Ádám Iván (1844-1928) és Pfeiffer János (1897-1983) veszprémi kanonok, valamint Rhé Gyula (1871-1936) vármegyei múzeumigazgató.
Gutheil Jenő történetírói munkássága az 1920-as évek végén kezdődött. Fontosabb tanulmányaiban Szent Margit és Szent Imre veszprémi kapcsolataival, majd Mátyás korának veszprémi emlékeivel foglalkozott. Pályája 1948-ban induló nyugdíjas éveiben teljesedett ki. Ekkor látott hozzá a veszprémi egyházi levéltárak gazdag anyagának feltárásához. Összegyűjtötte a város középkori történetére vonatkozó forrásokat, és kéziratban elkészítette szövegük kritikai kiadását. Az előszó keltezése szerint az okmánytárat 1953. december 31-én zárta le a szerző. Ezt követően az összegyűjtött oklevelek és tekintélyes szakirodalom alapján Mályusz Elemér (1898-1989) biztatására megírta Veszprém város Árpád-kori történetét. A nagy munkát 1960. február 12-én fejezte be. Vissza