Az Árpád-kori Abaúj és Bars vármegye helyneveinek történeti-etimológiai szótára (dedikált példány)

Előszó

1. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének doktori ösztöndíjasaként Abaúj és Bars vármegye helynévanyagának feldolgozására vállalkoztam. Minden névtörténeti feldolgozó munka alapja a forrásul szolgáló helynevek történeti-etimológiai feltárása. Munkám első fázisaként fogtam tehát e szótár elkészítéséhez, amelynek során természetesen az analitikus vizsgálat szempontjai, eredményei is finomodtak. A két vármegye névanyagát feldolgozó szótár és az elméleti munka egyszerre készült el: ez utóbbit doktori disszertációként nyújtottam be. Mindkét dolgozat e sorozat, A Magyar Névarchívum Kiadványai köteteként jelenik meg.
2. Abaúj és Bars vármegye történeti-etimológiai szótára felépítésében nagyban követi azokat az elveket, amelyeket a korábbiakban, a Helynévtörténeti adatok a korai ómagyar korból köteteiben - némileg más, szűkebb névanyagra ugyan - már kialakítottunk. A szócikkek kialakításainak általános elveiről tehát e helyen szükségtelen szólni, hiszen az olvasó ezekről részletesen tájékozódhat a HA. 1. és 2. megfelelő fejezetéből. Itt csupán azokat az alapelveket kívánom bemutatni, amelyek az ottaniaktól eltérnek, illetve azokat, amelyeket esetleg más összefüggésben célszerű felidézni.
A szócikkek kialakítása a korábban említett munka gyakorlatához hasonlóan jelentéstani és névszerkezeti szempontok alapján történik. Azonos szócikkbe az azonos jelentésű (azaz ugyanarra a denotátumra vonatkozó), illetve - többnevűség esetén - a névkeletkezés szempontjából összetartozó, megegyező funkcionális szemléleten alapuló nevek adatai kerülnek. Az azonos jelentésű, funkcionális és szerkezeti szempontból összetartozó nevek morfológiai változatait a szócikken belül külön alcímszó alá soroltam: például a Komlós patak szócikkébe iktattam be az ugyanazt a patakot jelölő Komlós pataka névforma adatait is, de az előzőektől elválasztva, külön alcímszó alá. A különböző névadási szemlélet alapján keletkezett szinonim nevek adatai külön szócikkben szerepelnek. Összetartozásukat ilyen esetekben utalás jelzi. Alcímszóként kezelem a településnevek esetében a de praepositióval álló -i képzős alakokat, amelyeket a településnév adataitól elkülönítve, alcímszó alá sorolva mutatom be.
Az itt közreadott munka - a hasonló alapelvek ellenére is - más, mint a Helynévtörténeti adatok adatközlése, hiszen történeti-etimológiai vizsgálatot is tartalmaz. Ez a névvizsgálat az elemző munka elméleti részéhez kötődik, fogalomhasználata harmonizál a disszertáció fogalomhasználatával, amely Hoffmann István Helynevek nyelvi elemzése (Debrecen, 1993) című munkájának módszertanára és elméletére épül. Vissza