Az árpa, a rozs és a zab termesztése

Előszó

Hazánkban az árpa, a rozs és a zab lényegesen kisebb területen termesztett kalászos gabona, mint a búza. Vetésterületük együttvéve teszi ki a búza vetésterületének egynegyedét. Kis területi arányuk azonban nem kisebbíti jelentőségüket, amely elsősorban sokrétű felhasználhatóságukban rejlik. Az árpát jó takarmányértéke és a söripari célok, a rozsot - mint a homok kenyérgabonáját - igen jó alkalmazkodóképessége, a zabot - mint a legjobb minőségű abrakot - igen jó takarmány- és élelmiszeripari értéke, kiváló étrendi és gyógyhatása tette és teszi mindenkor értékessé.
Az utóbbi egy-két évtizedben - hála az eredményes nemesítő munkának - a termésátlagok gyors növekedésének lehettünk szemtanúi. Az új, intenzív fajták azonban csak akkor tudják realizálni termőképességüket, ha termesztésükhöz lehetőség szerint optimális feltételeket teremtünk. A szorosabb értelemben vett környezeti igények kielégítésén kívül az agrotechnikai fegyelem betartása segíti elő a jó eredmények elérését.
Könyvünket nem monográfiának szántuk, a gyakorlati munkához kívánunk segítséget nyújtani nagyüzemben és privát gazdaságban egyaránt. Meggyőződésünk, hogy nincs a gabonafajokra általánosan alkalmazható „kerettechnológia", sem árpára, rozsra, zabra egyaránt és mindenkor érvényes termesztési receptúra. Ma már pl. nemcsak sörárpa és takarmányárpa között kell különbséget tennünk, hanem más igényei vannak egy legelő típusú rozsfajtának is, mint egy malmi rozsnak, és nem mindegy az sem, ha étkezési célra normál zabot vagy csupasz fajtát termesztünk. Hisszük, hogy a minőségi szemlélet érvényesítésével és fajtaspecifikus agrotechnika alkalmazásával tovább növelhetők a hozamok, s e gabonák szakszerű termesztése egyre nyereségesebb lesz a növénytermesztési ágazatban éppúgy, mint a takarmány és élelmiszeriparban.
- A szerzők -
Tekintettel arra, hogy a szerzők nem teljesen azonos szakterületen dolgoznak, nem törekedtünk a feldolgozás teljes egységesítésére. A szűk terjedelem ellenére teret engedtünk annak, hogy ki-ki a saját munkájában legfontosabbnak tartott témaköröket, kutatási eredményeit, gyakorlati tapasztalatait kissé részletesebben is az olvasó elé tárja.
Úgyszintén nem vállalkozhattunk az irodalom teljeskörű feldolgozására sem, így csak a szerzők által fontosnak ítélt bibliográfiákat közöljük, méltatjuk.
Köszönettel tartozunk a volt Mezőgazdasági Kiadónak az eredeti kézirat sajtó alá rendezéséért, kényszerű megszűnésével kellett más kiadóhoz folyamodnunk.
Az eredeti kéziratot 1992-ben zártuk le, de megkíséreltük az adatokat a lehető legjobban aktualizálni.
Könyvünket ajánljuk a mezőgazdasági közép- és felsőoktatás számára is.
Szeged, 1997. február
- A szerkesztő - Vissza