Az Aranyos völgye és környéke

Előszó

Bár keresztül kell vergődni az 1160 m magas Bihar-hágón, de megéri, mert az Aranyos folyó szurdokvölgye és a Bihar tájképileg talán a legszebb útvonalat jelenti a szűkebb értelemben vett Erdély és Magyarország között. Ugyanakkor gondot jelent, hogy az asszimilációnak és a történelem viharainak az itt kisebbségben élő magyarság csaknem teljes mértékben áldozatául esett.
Az első kegyetlen pusztítást az 1784-es Horea-Closca-Crisan-féle felkelés hozta. A közelben állomásozó osztrák katonaság sokáig tétlenül nézte a magyarok irtását, amelynek állítólag 173 magyar falu, és legalább 4000 ártatlan magyar gyermek, asszony, öreg és fiatal esett áldozatul, amikor pedig végre fellépett, akkor jóformán csak a három fővezéren kérte számon a válogatás nélküli tömegmészárlást.
Az 1848/49-es szabadságharc idején úgy a magyar, mint a román nemzet számára az összefogás hozhatott volna igazi eredményt. Ennek időbeli felismerését - az osztrák politikán kívül - gátolta a mócok hite a "jó császárban", a Horea felkelés óta érzett hagyományos ellenszenv a magyar „urak" ellen, és az, hogy a románság ellenérdekelt volt Magyarország és Erdély unióját illetően. Az Unióhoz való viszony megnyilvánult abban, hogy az uniópárti erdélyi magyarság ettől kezdve használta a piros-fehér-zöld nemzeti trikolort, míg a románság megtartotta a régi Bethlen Gábor-féle zászlót, ahol a kék a székelyek színe, a sárga a szászoké, míg a piros a magyaroké. így vált az eredetileg Erdély három nemzetének unióját jelképező zászló a nemzeti öntudatra ébredő románság szimbólumává.
Az Avram Janku (románul Avram lancu) vezette móc felkelés jelentős támogatást jelentett az amúgy is haditechnikai és létszámbeli fölényben lévő császári csapatoknak, hisz a szabadságharc teljes ideje alatt legalább 10 000 magyar honvédet kötött le folyamatosan a 40 000-re becsült móc felkelő elleni készenlét. A nemzetőrnek és honvédnak beállt férfiak hiánya még kiszolgáltatottabbá tette a környék magyar lakosságát, a móc felkelőkkel szemben, akiknek vezérei Balázsfalván arra tettek esküt, hogy még a csecsemőt sem kímélik, ha magyar. A művelt és a kegyetlenkedésre kevésbé hajló fővezér, Avram Janku sem tudta a kegyetlen gyilkosságoktól alvezéreit visszatartani, aminek ismét áldozatul esett tízezernyi védtelen magyar. A román remények a szabadságharc bukásával sem valósultak meg, és végül a mócok is ráébredtek arra, hogy szabadságjogaik kiharcolásában valójában az osztrákok gátolják meg őket. Ez a felismerés a világosi fegyverletétel után fegyveres összecsapásban is megnyilvánult.
Azok a magyarok, akikkel ma találkozunk errefelé, elsősorban a természetet és a magyar történelmet megismerni vágyó turisták - s mint ilyenek - egyre inkább szívesen látott vendégek a helyi lakosság részéről is. A bányászat visszaesését követően a látnivalókban gazdag vidék fogyó népessége egyre inkább a növekvő téli és nyári turizmusban látja jövőjét. A néhány évtizede még a hagyományos életmódot folytató, érintetlen vidéken ma gomba módra épülnek a turizmust szolgáló létesítmények és javulnak az útviszonyok is. A gyors változásnak természetesen vannak negatív hatásai is, de mindezeket messze felülmúlja a páratlan természeti értékeket és a természetet csodáló embereket is fenyegető, ciántechnológián alapuló bányászat esetleges újraindítása. Vissza