Az aranyhajú ikrek

Fülszöveg

A FÉLKEGYELMŰ
Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt két gazdag ember. Az egyiknek fia, a másiknak leánya volt, s még a keresztelőnél megegyeztek, hogy ha a gyermekeik fölnevelkednek, összeházasítják őket. A fiút is, a lányt is nagy kényesen nevelték, mert volt miből.

PÉTER ÉS PÁL
Volt egyszer egy szegény ember; Péternek hívták, s annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több, de aztán egész gazdasága egy árva kakas volt. A szomszédja, Pál meg erős gazda volt, s mégis mindig jajgatott. Azt mondja egyszer Pál Péternek: - Szomszéd! A kend kakasa sokat kaparász az én kertemben, én tovább nem tűrhetem, isten istenem ne legyen, hogyha megfoghatom, kitekerintem a nyakát!

JAKAB ÉS A ZAB
A kicsi Jakabról mondok mesét, hallgassatok ide! Egyszer volt, hol nem volt, túlonnan túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy gazdaember, s annak egy kicsi legény szolgája, akinek Jakab volt a neve. Mondja egyszer a gazda Jakabnak: „Eredj, fiam, Jakab, a mezőre, s arasd le a zabot!"

AZ ARANYHAJÚ IKREK
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egy szegény öreg emberpár Nem volt ezeknek a világon senkijök-semmijök. Mindig azon sóhajtoztak, bárcsak a jó Isten gyermeket adott volna nekik, hogy öreg napjaikban ne kellene koldulni.

KEVÉLYSÉG, KEDVESSÉG ÉS SZÍVESSÉG
Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy király, s annak három leánya: Kevélység, Kedvesség és Szívesség. Szép volt mind a három királykisasszony, de legszebb volt Szívesség. Annak a szíve is olyan volt, mint a lágy kenyér. Jobban is szerette az édesapja, mint a Kevélységet és Kedvességet.

A NAPISTEN
Volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy nagy pusztaságnak a közepén lakott, egy kicsi házacskában Egy este Jézus Krisztus, a földön jártában, Szent Péterrel a szegény ember házához vetődött, s szállást kértek tőle éjszakára. Jézus is, Szent Péter is papi ruhában voltak. A szegény ember nem tudta, kik valóképpen.

A MÖNDÖLECSKÉK
Egyszer volt, hol nem volt, magam sem tudom, hogy merre volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s annak három nevendékfia. De olyan szegény volt ez az özvegyasszony, mint a templom egere, még annál is szegényebb. Mondta hát a legidősebb fiának: - Eredj, édes fiam, keress szolgálatot, talán megsegít az Isten, s jobbra fordul a sorunk!

A HALÁL
Réges-régen volt, talán az ántivilágban, amikor még a Halál szívében irgalom lakozék, volt egy szépséges szép özvegyasszony, s annak két ikerfiacskája. Szép volt az asszony, de szépek az ikrek is: aranyhajuk vala, s arcuk hasonlatos az angyalokéhoz.

AZ ARANY NYÍLVESSZŐ
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy király, s annak egy olyan kertje, amilyent még emberi szem nem látott. Mert ez a kert - úgy tudjátok meg - csupa selyemfüvet termett. De hiszen teremhetett, nem volt abban a királynak semmi öröme.

AZ ARANYHAJÚ KIRÁLYFIAK
Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egy öreg király. Ez az öreg király egyszer egyet gondolt, s meghalt. Hát ha bizony meghalt, el is temették, az Isten nyugtassa meg, ott volt helyébe a fia, azt mindjárt meg is tették királynak. Vissza