Az Aranybulla - Kísérőfüzet

Előszó

Részlet a könyvből:
„Magyarországon újabban elhatározták, hogy az egész nép gyűljön egybe évente kétszer, s kedves fiunk Krisztusban, (András) a magyarok kiváló királya személyesen tartozik köztük megjelenni. Ilyenkor a zavargó tömeg józan önmérsékletében megzavarodva a királytól kellemetlen, sőt jogtalan dolgokat szokott követelni, mint például azt, hogy az ország mágnásai és nemesei közül azokat, akiket gyűlölnek, méltóságuktól és tisztségüktől fosszák meg és zárják ki az országból javaikat osszák szét a nép között. Emiatt zavarban van a király, s hogy a forrongó tömeg ilyetén kívánságainak eleget tegyen, megsérti az igazságosságot, megszegi a békét, s ezáltal csökken a királyi hatalom. Attól tart, ha joggal nemet mond a jogtalan követelésekre, saját maga és övéi személyes veszedelembe kerülnek" - írta le magyarországi értesüléseit in. Honorius pápa 1222. december 15-én.
Régebben is, meg azóta is hasonlóképpen viselkedik a nép, ha úgy érzi, hogy jogai sérelmet szenvednek. Az uralkodó, mit tehet mást, enged. Másutt is, nemcsak nálunk. Európa nyugati részén (Földnélküli) János angol király kiváltságos alattvalói is forrongtak. Pedig a királyi korona tisztességének sérthetetlennek kell lennie. Ez volt az a meghatározó nézet, amelyet a pápák támogattak, jóllehet éppen ők voltak azok, akik a korlátlan uralkodói hatalmat visszaszorították akkor, amikor a lelkeken is készült átvenni azt. Az Egyház harca a világi fejedelmekkel ekkorra már győzelemmel zárult. Az akkori keresztény világ elismeri a pápa erkölcsi tekintélyét." Vissza