Előszó
A juhnyáj csendesen legelt a hegyoldalban. Nem is kellett nagyon ügyelni az állatokra, ha valamelyiket egy kövérebb fűcsomó mohó látványa távolabb ragadta, a kis sárga kutya, Okys, felkapta fejét...
Tovább
Előszó
A juhnyáj csendesen legelt a hegyoldalban. Nem is kellett nagyon ügyelni az állatokra, ha valamelyiket egy kövérebb fűcsomó mohó látványa távolabb ragadta, a kis sárga kutya, Okys, felkapta fejét két lefektetett mancsáról, és villámgyorsan ott termett, mintha fektéből fel sem kelt volna, csak úgy lőtte volna a fegyelmetlen állat felé valami alvilági rúgó, amely láthatatlanul a talaj alatt tanyázott. Por fellegzett az eldobott göröngyként suhanó kutya mentén, mert a hajnali harmat rég felszikkadt, a bárány kétségbeesett riadalommal menekült a heves ugatás elől és csatlakozott a többihez, hogy aztán megnyugodva, tovább harapdálja az ösztövér gyepet. Aztán összezáródott felettük a mély csend, mint valami tenger. A tücskök cirpelése nem jelentett zajt, az hozzátartozott a tengerhez. Millió tücsök cirpelt közel és távol a tájon, a bárányok előtt villanó, pattanó szökkenéseik olyan látványt keltettek, mintha az erős nap hevétől sercegve szikráznék a porosra tikkadt gyep.
Az öreg pásztor és a fiatal pásztor odatelepedtek egy gyérfüvű sziklapárkányra. Az öreg pásztor hanyatt feküdt leterített subáján, lehúnyott vén szemére útilapút terített, amelyet a csobolyóból vízezett volt meg. Akár azt is lehetett volna hinni, hogy alszik. A fiatal pásztor azonban nem feküdt. Maga alá húzott lábbal üldögélt és lenézett a nagyon távoli völgybe, de olyan sóváran nézett oda, hogy tekintete jóval előbbre húzta a fejét. Az a látvány ellenállhatatlanul vonta oda szemét, hol csak feje fordításával futtában odapillantott jövet-menet, ha a nyáj körül járkált, hol egy pillanatra gépiesen visszatekintett, ha már sokáig állt vagy ült háttal a völgy felé, hol meg hosszú-hosszú ideig bámult oda ködösödő szemmel, míg pilláját le kellett végül, húnynia. Mert odalent, a sötétzöld ligetek között kanyargó folyam mentén, amely idefentről acélkék szalagnak látszott, magas falakakkal körülvett kis fehér házrengeteg mesebeli látványa remegett a hőtől rezgő levegőben, az elérhetetlen álom csodája: Trója. S ezt nem lehetett soha meglátnia.
Vissza