Az arany meg az asszony

Előszó

Az elmúlt évben emlékezett meg a magyar irodalmi világ Krúdy Gyula születésének hetvenötödik és halálának huszadik évfordulójáról. Krúdy Gyula ifjúsága a Nyírségben és a Felvidék kisvárosaiban telt el. Később számos írásában idézte ennek a vidéknek a hangulatát, jellegzetes figuráit. Fiatalon Pestre került és teljesen az irodalomnak szentelte életét. Igen sokat írt, novellát, hírlapi karcolatot, regényeket. Hamarosan megtalálta egyéni hangját. Sajátos látásmódja, különös zeneiségű stílusa egész életművének egységes képet ad és a magyar próza legnagyobb mestereinek sorába helyezi őt. Magános író volt, aki a félfeudális, kapitalista Magyarország egyre embertelenebbé váló világából álmokba és ábrándokba menekült. Ezen a magateremtette különös világon belül nagyszerű éleslátással, hatalmas jellemábrázoló erővel mutatta meg kora jellegzetes alakjait: pesti kisembereket, szerkesztőket, iparosokat, óbudai pincéreket, rajongó szerelmeseket, kispolgárokat, zsokékat és utcalányokat, podolini kocsisokat, aranyműveseket, kisvárosok furcsa figuráit. A budai vár görbe utcái, óbudai bormérések, józsefvárosi házak, kiscukrászdák, macskaköves felvidéki terek, kitörölhetetlenül belénkvésődnek egy-egy írása nyomán. A vidéki magyar élet, a századforduló egész világa feltárul műveiben. Ugyanakkor megalkotta egy másik Magyarország képét is: a szabadság jelszavával harcbainduló kuruckor és a negyvennyolcas forradalom harcos hagyományait őrző országét. Gyakran és szívesen idézte ezeknek az időknek az emlékét, ezt a hagyományt kutatta, mikor a múltba merült, kevesen írtak nála szebben erről a korról. Vissza