Az arany

Fülszöveg

Borisz Polevoj a világszerte ismert szovjet író "Az arany" című új regényében a második világháború első napjaiban átmenetileg kiürített és az ellenség által megszállt határmenti városba viszi az olvasót.
Elmondja, hogy az események áradatába sodort egyszerű szovjet emberek két harcoló vasutastól hogyan veszik gondjaikba egy szovjet bank fiókjának aranykészletét.
M. Iljics Koreckij, a városi bank pénztárosa, aki nagyon nehezen tud megválni kis házacskájától, szőllőjétől, az ügyes, talpraesett, de kollégái között könnyelműnek tartott és "bogáncs"-nak nevezett Muszja Volkova gépírónővel együtt vállalja a nagy feladatot, hogy az aranykészletet átviszi a front vonalán és a szovjet hivatalok kezébe juttatja.
A merész vállalkozás szintén egyik része a fasiszták ellen folyó harcnak és hű kifejezője a szovjet ember magas erkölcsi színvonalának. Az író magával ragadó drámai erővel ismerteti meg velünk azokat a nehézségeket, veszélyeket, kínlódásokat és viszontagságokat, melyeket a könyv hősének kellett elszenvednie. Megmutatja, hogyan sorakoznak fel a szovjet emberek a gyűlölt fasiszták ellen oda, ahová a hitszegően, igazságtalanul megtámadott hazájuk védelmének érdeke állította őket.
Sok-sok viszontagságon keresztül útjuk a "Vörös szántóvető kolhoz" dolgozói közé viszi őket, akik azzal a kemény elhatározással, hogy a kolhoz állatállományát megmentsék, a fasiszta betolakodók elől a hegyekbe vonulnak. Mialatt Muszja elmegy élelmet keresni, a haldokló M. Iljicset egy szénakazal aljában találja Matrijona Nyikiticsna és apósa Ignát Rubcov. Akaratának utolsó megfeszítésével Iljics arra kéri őket, hogy a becsületes szovjet ember esküjével fogadják meg: a kincset a szovjet állam kezébe juttatják.
Amit megfogadtak, teljesítik is. Muszja és Matrijona Nyikiticsna a rájuk bízott aranyat az egyik partizántáborba juttatják. Nyikiticsna ott elbúcsúzik Muszjától, visszatér övéihez, míg Muszja két fiatal partizánnak, Nyikolajnak és Toljának kíséretében tovább indul, hogy adott szavát betartsa.
Nagy nehézségek között kimentik az aranyat a németektől körülzárt, majd felgyújtott erdőből. Dermesztő hideg lepi meg őket az úton s a fiatal hősök egyre súlyosabb körülmények között küzdik előre magukat a front irányába.
Kimerülve, már-már lemondanak a további menetelésről, amikor Muszja, aki a legjobban bírja a viszontagságokat, ezekkel a szavakkal erősíti akaraterejüket: - Testvérek, igaz bolseviknak addig nincsen joga meghalni, amíg mindent meg nem tett, amit tudott és ami erejéből tellett, hogy teljesítse a reá bízott feladatot.
De az akadályok és nehézségek csak egyre tornyosulnak.
Kiéhezetten, kimerülten már készek voltak a halálra, amikor végül rájuk találnak Teplov tábornok előrenyomuló katonái, akik aztán gondjaikba veszik őket.
Polejovnak legújabb regényében megint sikerült - mint az "Egy igaz ember" c. híres művében - érdekfeszítően megírni az egyszerű szovjet embernek nagy hőstetteit. Itt is látjuk, milyen elszántan törnek a fiatalok előre. Odaadásuk, forró szeretetük, önfeláldozásuk mind kevés ahhoz, hogy kifejezzék érzelmeiket. Nagy elszántsággal, kitartóan és becsületesen harcolnak mind a fronton, mind az ellenség hátában s ez hozza meg országuk felszabadulását és a szovjet nép győzelmét. Polejov páratlanul érdekes, fordulatos új regénye méltán sorakozik az "Egy igaz ember" világsikert aratott műve mellé. Vissza