Az aradi tizenhárom

Előszó

Előszó a harmadik kiadáshoz

A Budapesti Hirlap könyvkiadóhivatalától megtisztelő felhivást kaptam: rendezzem sürgősen sajtó alá Az aradi tizenhárom harmadik kiadását. Sürgősen, mert a második kiadás teljesen elfogyott és a beérkezett rendeléseket nem birják teljesiteni.
örömmel fogok a munkához. Sok dolgom azonban nem akad véle, mert ugy látszik, hogy már a második kiadásban sikerült kimeritenem az összes rendelkezésre álló, sőt elrejtett történelmi kutforrásokat is. Csupán a Görgey Damjanich-hoz intézett levelére vonatkozólag jelenthetek annyit, hogy a közös hadügyminisztérium levéltára egyelőre nem szolgálhat a dokumentummal, mert ott a negyvennyolcas eseményekre vonatkozó kutatás még nincs megengedve. Igy tehát ennek a fontos ügynek a tisztázása későbbre marad. Hiszem azonban, hogy már legközelebb megtörténhet.
A másik ujság, melyet e könyvecskében megemlíthetek, a nemzeti kegyelet örvendetes lépése a vértanuk kivégzési helyének nemzeti tulajdonba való megváltása felé. Barabás Béla országos képviselő áll a mozgalom élén és igy szinte bizonyosra vehető, hogy a szép terv mielőbb valóra válik.
Reményt nyujt erre az a körülmény, hogy a vértanuk emléke kitörölhetetlenül él a nemzet szivében, a mit bizonyit könyvem rendkivüli kelendősége is. Mert az a ritka esemény, hogy a nagyközönség immár harmadik kiadásban fogyasztja a nemes vértanuk históriáját, kétségkivül nem az én irói érdemem, hanem kizárólag a hazafias emlékezés állandóságát igazolja. Vissza