Az aradi tizenhárom

Fülszöveg

Immár egy félszázad mult el azóta, hogy a magyar szabadságért vívott dicső csatákat egy gyászos aktus, -a világosi fegyverletétel lezárta.
Ezzel lehanyatlott a magyar dicsőség és sűrü fátyol borult a szabadság feltünő napjára. A harcokban elesett félistenek kihullott vére nem hozta meg a várt jövendőt; álmaik nem váltak valóra, a vérázttatta föld nem hajtotta ki a szabadság virágait. Elhallgatott a dicső csaták isteni jelszava: "Előre!" A honvédő-sereg elpusztult; a hős vezérek rabságban; a kormányzó hazátlanul...
A harci zajt fölváltotta a rabláncok csörgése, Gábor áron ágyúi helyett megszólaltak a hóhérfegyverek. A bakó átvette birodalmát; a diadalmas zsarnok tort ült a szabadság fölött.
A magyar sereg díszei, a hős vezérek, az aradi várban várták sorsukat. A zsarnok borzasztó bosszut állt a sok vereségért és október 6-ikán fölavatta Aradot a magyar Golgotává.
Ezóta október hatodika gyásznapja a magyarnak. Kegyelettel emlékezünk meg ezen a napon azokról a dicső hősökről, a kik meghaltak a hazáért s a kik
"...Az igét, melyért éltet áldozának,
Szivébe irták az egész hazának..." (1899)
Legyen ez a tartalmánál fogva bibliája a magyar nemzetnek, melyből erőt merit a jövő küzdelmeire. Mert a mely népből válságos perceiben olyan férfiak támadnak, mint az aradi mártirok, Isten népe, mely élni fog időtlen-időkig, s megbünhődve "a multat és jövendőt", virulni fog a népek elsői között. Vissza