Az aradi 13 vértanu pörének és kivégzésének hiteles története

Előszó

A nagy magyar szabadságküzdelem véres befejezésének hivatalos okmányait eddig a cs. és kir. hadi levéltár titkosan kezelte, senkinek azokba betekintést nem engedett. Amit a nagy pörről tudtunk, azok szájról-szájra adott hagyományok, néhány fönnmaradt és nyilvánosságra jutott napló, vagy naplótöredék volt és az a fantázia, amely a köztudatban élt.
Az egykoru történetiróik is csak hallomásból állították össze mindazt, amit az aradi 13 szomoru sorsáról tudattak az utókorral.
Az összeomlás megszüntette a közös állapotokat és azt, amiért állojalitásból e nemzeti hősök ügyével foglalkozni nem volt szabad. A volt titkos levéltár adatai most már Magyarországon vannak, amennyiben oly természetüek, amelyek Magyarországon történtek. Igy jöttek a szabadságharcunk okmányai is haza. Igy került az aradi 13 vértanu pörirata a magyar hadi levéltár tulajdonába. Sajnos, még mindig igen érdekes és fontos történelmi anyagunk van külföldön, igy pld. gróf Batthyány Lajos pöre és halálos ítélete is, tekintve, hogy az nem Magyarországon, hanem Olmützben folyt.
Az összeomlott országnak kétszeresen kell megbecsülni nemzeti hőseit, mert szükségünk van példákra. Ha egy ország nem tiszteli hősei emlékét, akkor annak nincsenek is vezérlő csillagai.
Ez indított arra, hogy az aradi várbörtön titkos aktáit fölkutassam és közzétegyem. De meg kell jegyeznem a következőket. E törvényszéki aktákban nem szabad szenzációt keresni, nem szabad a vértanukat hetvenkedő, cinikus bűnösökként elképzelni, - akik reklám vagy demagógiából komolytalanul viselkednének a hadbiróság előtt. Nem. Ezek mindenike komoly, megfontolt katona, csaknem mindenki katonai nevelésben részesült, huzamosabb időt töltött annak az osztrák hadseregnek a szolgálatában, amellyel azután a magyar alkotmányra letett esküje által szembekerült és amely eskünek létezéséről az osztrák hadbiró sohasem vett tudomást, annak tárgyalásába soha sem bocsájtkozik, mert hiszen neki jól-rosszul, de meg kell teremteni azt a törvényes alapot, amelynek alapján kimondhatja azt a halálos itéletet, ami neki - mint már mostan a kutatásokból pontosan megállapitható - Haynau által meg volt parancsolva.
A vértanuk ennek a volt hadseregüknek a haditörvényszéke előtt állanak valamennyien, olyanok, akiknek hosszu szolgálati idejük alatt még soha, soha hadbirósággal dolguk sem volt. Bizonyos elfogultság tehát annyival is inkább érthető náluk, mert a hadbiróság elé állitásukat megelőző napokban még teljes nyugalommal és bizalommal voltak eltelve az iránt, hogy az oroszok igérete folytán semmi bajuk nem történhetik.
Valamennyi okmány eredeti. A jegyzőkönyvek, itéletek, minden. De annak dacára nem szabad elfelejtenünk azt, hogy hogyan történt azoknak a fölvétele. A kérdéseket Haynau bizalmas hadbirája, Ernst teszi fel és a válaszokat ugyancsak Ernst diktálja jegyzőkönyvbe, természetesen ugy, ahogy urának majd az tetszetős legyen. Hiuszen ez kivehető Vécsey vallomásából,ahol ő pl. azt mondja: "Hiába igyekszik a számba adni azt a szót, a magyar hadsereg lázadó."
Éppen ezért ne keressünk a vallomások között még egy erősebb kifejezést sem, mert azokat a hűséges osztrák hadbiróság, ha esetleg estek volna is, jegyzőkönyvbe amugy sem vette.
Az egyes vallomások folyamán igyekezni fogok még mindenütt rámutatni azokra a körülményekre, amelyek minden egyes helyzetének megbirálása tekintetében fontossággal birnak.
Olvassuk ezeket azzal a megilletődéssel és rajongó tisztelettel, mint amit megérdemelnek azok, akik e haza ügyéért életüket és vérüket áldozták. Helyezkedjünk bele az ő lelki világukba és körülményeikbe, akkor tudjuk komolyan és hasznot hajtóan olvasni e közleményeket.
És emlékezzünk magyarok.
Budapest, 1929, április havában.
Bartha Albert
ny. hadügyminiszter Vissza