Előszó
Az Aquincumi Múzeum 1931. évi kutatásai között egy római orgonának (hydra) feltárása volt a múzeumi gyarapodás, a nagyobb feltűnést keltő leletek egyike. Napilapjaink tudósításait a külföldi újságok azonnal átvették, így értesülést szerzett róla az idegen nagyközönség is. Nemcsak a régészek és az antikzenekutatói figyeltek fel, hanem mindazok, akik ismerik és szeretik a hangszerek »királyát«, a mai fejlett, s még egyre fejleszthető, tökéletesíthető orgonát. Székesfővárosunk XIV. közművelődési ügyosztálya, melynek kezébe fut össze minden városunk területén történő kulturális, művészeti, régészeti esemény, Liber Endre csoportvezető alpolgármester úr irányítása és dr. Némethy Károly tanácsnok úr vezetése mellett, mint a múltban, úgy most. sem zárkózott el nemes feladatának teljesítése elől. A súlyosan reánk nehezedő gazdasági viszonyok között is megtalálta módját, hogy múzeumunk új leletét egy önálló kiadványban, de sajnos szűkreszabott keretek között ismertesse. Ezáltal megadta az alkalmat, hogy úgy a hazai, mint a külföldi zenetörténészek és elméleti kutatók számára orgonánk hozzáférhető lett, s további kutatásaik számára, főleg az antik zeneelméletet illetőleg, az újabb megállapítások lehetőségét biztosította.
Az orgona nem rendszeres ásatás eredménye. Városi közmunka, egy villanytelep építése közben került elő. Ügyosztályunk, mindent elkövetett, hogy a városi közmunkák és új építkezések a római városnak, Aquincumnak területén együtt haladhassanak a régészeti kutatásokkal, s ezt ma már polgármesteri rendelet is biztosítja. A villamosművek mérnökei, az építkezést vezető mérnökök és felügyelők a legmesszebbmenő módon voltak segítségünkre a leletek megmentésénél, s ezért őket nemcsak köszönet illeti, hanem dicséret a mult emlékeinek szeretetéért. Mikor az alapásás közben az egyik római szoba alatt előkerült a pince is, ahonnan remélhetőleg gazdagabb leletekre volt kilátás, beszüntették a munkát, s a feltárást a múzeum embereivel folytattuk. Ekkor került elő az orgona elég jó állapotban. Csak a hosszabb bronzsípok végei töredeztek le, mert előre nem látható földszakadás történt. A múzeum rendszeres, nyugodt menetű ásatásainál talán ez sem fordult volna elő. Kérdés azonban, ha itt nem történik építkezés, mikor ér a rendszeres ásatások menete erre a területre, s meddig fekszik még a föld mélyében az orgonánk?
Vissza