Az aquincumi mozaikok

Előszó

A rómaiak az időszámításunk kezdete körüli időben hódították meg Pannóniát, azaz a mai Dunántúlt. Alsó-Pannóniának fővárosa a mai Óbuda területén fekvő Aquincum volt. A rómaiak gyorsan elterjesztették műveltségüket az általuk megszállt területeken. Így fővárosunk területén is igen fejlett városi kultúrát létesítettek már csaknem 1900 évvel ezelőtt. Mint elsősorban a mai Óbudán és az Aquincumi Múzeum körüli rommezőben feltárt épületmaradványok bizonyítják, a tehetősebbek jól megépített kőházakban laktak, melyek a mai fogalmak szerint is "összkomfortosak" voltak. Még az aránylag kisebb, 2-3 szobás lakásokban is megtaláljuk a vízvezeték, csatornázás és a központi fűtés nyomait. Természetesen a lakosok, anyagi erejükhöz képest, a házak külső, belső művészi díszítését is biztosítani akarták. A belső udvarokon hűsítő vízmedencéket, szökőkutakat építettek, a parkosított kereteket szobrokkal díszítették. A lakószobák falát falfestményekkel tették elevenebbé. Ezeket a falfestményeket a korabeli "legújabb Róma városi divatnak" megfelelően, mintakönyvek alapján készítették a helybeli iparosok. A festett falfelületet fölül díszes stukálópárkány zárta le és gyakran a mennyezet is kazettás volt, azaz hálószerű stukkódíszítés borította. Mivel a padlót a mai szokástól eltérően, általában nem fedte díszes szőnyeg, magát a padlóburkolatot igyekeztek széppé tenni.
Az előkelőbb lakóházakban, vagy a fontosabb középületekben, így a fürdőkben a fűtés a padló alatt történt. Ez az úgynevezett hypocaustum, melynek eléggé ép maradványait láthatjuk az Aquincumi Múzeum előtti nagy közfürdőben. Itt kettős padlót építettek. Az alsó padlóra hálózatosan, egymástól mintegy fél méter távolságra 70-80 cm magas oszlopokat helyeztek, ezekre kőlapokat, és ezek tartották a 30-40 cm vastag terrazzo padlót. A római terrazzo apróra tört téglának, téglapornak és frissen oltott mésznek a keveréke. A két padlófelület, tehát az oszlopocskák között forró levegő keringett és így alulról az egész padlófelületet, vagy helyenként csatornás megoldással a padozat egy részét fűtötték. A padló, vastagsága miatt, csak lassan melegedett át, de azt tartotta is, és kellemes, egyenletes hőfokot biztosított. Ugyancsak vastagsága miatt nem forrósodott át túlságosan, nyugodtan lehetett rajta járni, de fapadló azért nem lett volna ilyen helyen célszerű. A terrazzo lesimítva és lecsiszolva eléggé kellemes színhatást biztosított. Ez volt a legáltalánosabb padlóburkolat a központi fűtés nélküli helyiségekben is. Vissza