Születő és haldokló világ | |
A harmadik század döntő fordulatot hoz | 5 |
A birodalom harmadik századi válsága | 6 |
A Severusok dinasztiája egy időre megállítja Rómát az anarchia lejtőjén | 8 |
A hanyatlás tünetei | 11 |
Társadalmi és főleg erkölcsi bajok | 13 |
A valláskeresés útján | 16 |
A vallási zűrzavar növekszik. Az asztrológia, a mágia, a Minthras-kulrusz és az újplatonizmus fellendülése | 18 |
A szinkretizmus rendező célkitűzése | 21 |
E tapogatódzó világgal szemben a kereszténységet a határozottság és a jövő jelentőségének mélységes tudata jellemzi | 22 |
A kereszténység terjedése | 22 |
A keresztény intézmények kialakulása | 29 |
Két nagy keresztény szellemi központ | 35 |
Az alexandriai iskola: Kelemen és Órigenész | 35 |
Tertullianus és Szent Cyprianus Afrikája | 43 |
Árnyék és fény az Egyház arculatán | 47 |
Eretnek mozgalmak, civódások, az erények hanyatlása | 48 |
Tündöklő fények, a vértanúság ragyogó példái | 51 |
Az Egyház a római világgal szemben | 53 |
A születő keresztény világ és a haldokló antik világ közötti ellentét egyre tudatosabbá válik | 54 |
Vajon a birodalomnak van-e még ereje a kereszténység terjedésének feltartóztatásához | 56 |
A vér tanúskodása - a nagy üldözések | |
Septimius Severus és az új keresztényellenes politika | 59 |
A keresztények hivatalos üldözése kezdődik el 202-ben | 60 |
Két keresztény nő: Szent Perpetua és Szent Felicitas vértanúsága | 63 |
Az üldözés kiszámíthatatlansága | 66 |
Caracalla | 67 |
Alexander Severus könyörületessége | 68 |
Maximinus kegyetlensége | 69 |
Decius, a "Régi Római" | 71 |
Általános üldözési parancsot ad ki 250-ben | 72 |
A keresztények a terror éveiben | 75 |
E hivatalos üldözés légköre lélektanilag másképpen hat rájuk, mint a korábbi évek fenyegető veszélyei | 76 |
A büntetés borzalmai: kényszermunka a bányákban, halál az amfiteátrumban | 78 |
Emberi gyengeség | 79 |
Hősies lelkek | 82 |
Pioniosz, szmürnai presbiter példája | 83 |
A keresztényüldöző Valerianus és a vértanú Cyprianus | 85 |
A béke előjelei | 91 |
A vér árán | 93 |
A végső harc és a világ fölé emelkedő kereszt | |
Diocletianus és a Késő Római Birodalom | 99 |
A legszörnyűbb üldözés | 104 |
A hóhér keze remeg | 108 |
Maximinus Daia, az utolsó üldöző | 109 |
A vértanúk nagy száma | 110 |
Az utolsó tanúk | 113 |
"E jelben győzni fogsz!" | 118 |
A Milánósi Rendelet | 123 |
Konstantin lelkülete | 127 |
"Keresztény politika" | 135 |
A "világi püspök" | 139 |
Az új Róma | 142 |
A halál keresztsége | 147 |
Az "értelem" nagy támadása | |
Teológiai harcok és evilági drámák | 151 |
Donatus szakadár eretneksége Afrikában | 154 |
Áriusz Jézus ellen | 160 |
A Nikaiai Zsinat | 165 |
A Nikaiai hitvallás | 171 |
Ortodoxia | 173 |
Szent Athanasziosz és Poitiers-i Szent Hilarius | 178 |
380-ban kapja meg Theodosiustól a kegyelemdöfést | 177 |
Az arianiuzmus következményei | 183 |
A manicheizmus, a Keletről jövő veszedelem | 185 |
A válság tanulságai | 191 |
Az egyház a győzelem küszöbén | |
Ahol a Kereszt áll | 195 |
Szent Márton és a falvak megtérése | 198 |
A jövő szervezete | 201 |
Különbözőség és egység az Egyházban | 205 |
A keresztény lelki élete | 212 |
A vallásos érzés kétféle megnyilvánulási módja: nagy zarándoklat és ereklyekultusz | 217 |
Háromféle veszély | 220 |
A szerzetesség mint új erő | 222 |
A liturgia és az ünnepek | 230 |
A keresztény művészet a nagy nyilvánosság előtt | 234 |
A keresztény irodalom felvirágzása | 237 |
Aranyszájú Szt. János és Szt. Jeromos | 242 |
Ecclesia Mater | 248 |
A birodalom és a kereszt közelgő hatalomváltása | |
A közelgő vesztét érző világbirodalom | 251 |
Az Egyház és a világi hatalom | 256 |
Pogányság a negyedik században | 261 |
A pogányság támadó jellegű visszatérése | 265 |
A pogányság agóniája | 271 |
Az új feladat tudatában | 274 |
Az ember értékeinek megújulása | 277 |
A püspökök mint az új hatalom képviselői | 283 |
Theodosius - A kereszténység mint államvallás | 291 |
Te Deum laudamus, Te Dominum conditemur | 299 |