Az apák felelősségéről

Előszó

Az elmúlt években a megyei és városi nőtanácsok részéről merült fel első ízben a gondolat: rendezzünk akéntokat az apák felelősségéről. Ennek a kívánságnak nem volt sem támadó, sem számonkérő jellege, mint ahogyan ezt az országszerte megtartott ankétok bensőséges hangulata, komoly légköre igazolta is. Az indító szándék inkább az volt, hogy a szülői értekezletekről többnyire távol maradó, a szülői munkaközösségek munkájából általában kevesebb részt vállaló apákban felébressze a nevelői felelősséget és nevelői kedvet, s meggyőzze őket a gyermekek nevelése érdekében kifejlett pedagógiai tevékenységük jelentőségéről.
A pedagógia tudományában a különféle nevelő tényezőkről sokféle, szűkebb és tágabb értelmű meghatározás született. A németek egykor "mindenki mindenkor mindenkit nevel" tézis utalt ugyan "mindenki" felelősségére a nevelő hatás szempontjából, ugyanakkor azonban az egyéni felelősség fontosságát nem határozta meg konkrét személyben. Akik úgy gondolkodnak, hogy a nevelő tényezők száma végtelen, azok többnyire csak átvitt értelemben használják a nevelés kifejezést és a nevelő fogalmát. Igazi, tehát felelős nevelőn csak olyan személyt érthetünk, aki ezt a tevékenységet tudatosan végzi, intézi, irányítja, s aki természetesen a fentebb említett, számtalan, nevelésre alkalmas tényezőt igyekszik felhasználni nevelési céljainak megfelelően. Vissza