Az anya teste

Előszó

Részlet a könyvből:

Laich Absalon mindennapos munkáját végezte az írók kávéházában. Az újságokkal megrakott nagy asztal mellett ült, angol és amerikai lapokra várt, míg a többiek elkészültek velük és gyorsan átnézte őket. Eleinte mindig bizonyos mohóság fogta el, amikor kezében tartotta ezeket a nagy ujságlapokat, amelyek a nyomdafesték szagát árasztották s úgy fölélénkítették, hogy pulzusa gyorsabban vert és átmelegedett, mint egy csésze forró teától. Kissé fáradt mámorba merült, ha olvasta okét. Kezdve a vezércikktől, mely az európai krízisről szólt, a reklámokig: „hogy jutnak hölgyek telt kebelhez". Gyilkosok, gonosztevők, színpadi csillagok és egy meggyilkolt prostituált arcképe mellett az újságok aktív politikusok és olyan férfiak portréit hozták, akik nagyvárosok nyilvános életében szerepeltek, aztán új, kiváló technikai találmányok képeit - repülőgép szárnyalását a levegőben, tengerek fölött -, a rákbetegség egyik kutatóját laboratóriumában, a gyászünnepségeket a Mikádó temetésekor.
Laich egy percre lehúnyta szemét, engedte, hogy beléömöljön a zajló élet és azt gondolta: jól szerkesztett újság ez. Lelkesedése után lassan melanchólia szállta meg és úgy érezte magát, mint amikor New York óriási központi parkjában magányosan és egyedül ült: pesztonkák gyermekkocsikat tologattak el mellette, fiatal asszonyok anyai boldogságukban kacagtak és a szépség és az őröm áradata fénylett körülöttük, mint lángoló, eleven tulipánmező - csak ő volt szomorú és magányos. Vissza