Az anya

Előszó

T
A munkásnegyed füstös, olajos levegőjébe mindennap belereszketett, belesüvített a gyári sziréna és az emberek engedelmesen kiszaladtak a szürke kis házakból, kibújtak, mint a megriasztott pincebogarak. Csupa morcos ember, akinek fáradt izmait még nem frissítette fel az álom. Siettek a nyirkos derengésben, a kövezetlen utcán a gyár kőkalitkája felé, amely közömbös nyugalommal várta őket és tucatnyi zsíros ablakszemén át világosságot bocsátott ki a piszokba. A sár cuppogott lábuk alatt. Rekedt, álmos hang hallatszott innen is, onnan is, goromba szitokszó; abból az irányból pedig, amelyben, haladtak, egész más hangok szálltak feléjük — gépek zúgása, gőz sistergése. Fekete, magas kémények meredtek az égre, mint megannyi vastag bot.
Este, mikor a nap leszállt és vörös sugara fáradtan csillámlott a házak ablakán, a gyár kibocsátotta kőkeb-léből a tömeget, mint a kidolgozott salakot. És az emberek megint elárasztották az utcát, csoportosan, fekete ábrázattal, a kenőolaj ragadós szagát terjesztve, éhes fogukat villantva. Most valami elevenség volt a hangjukban — még öröm is. Mára vége a kényszermunkának, otthon vacsora várja őket és pihenés.
A gyár elnyelte egy napjukat, a gép kiszívott izmaikból annyi erőt, amennyi kellett neki. Vissza

Fülszöveg

"Gorkij a XIX. század nagy orosz realizmusának utolsó klasszikusa. Egyben a keletkezőben levő új szocialista realizmus első klasszikusa.
Az anya című regényében széles, epikus képet rajzol arról, hogyan bontakozik ki a munkásosztály földalatti mozgalma a cári rendőrség és a brutális orosz kapitalista kizsákmányolás kettős nyomása alatt, hogyan csatlakoznak hozzá az értelmiségiek legjobbjai és a leghaladóbb parasztok, és hogyan neveli maga a mozgalom a munkásokat öntudatra, erkölcsi szilárdságra, kultúrára. Bonyolult a regény munkáskörnyezetében dúló harc. A cári idők elmaradottságának sötétsége ez: meghódolás a felsőbbség előtt, otthoni zsarnokoskodás az asszony és a gyerekek felett, ital és dulakodás a vígasztalan mindennapok unalmának egyetlen változatosságaként. Azoknak az embereknek, akik a kiutat keresik, szakítaniuk kell ezzel az öröklött miliővel, hogy valóban tudatos munkásokká válhassanak. Gorkijnál az egyéni élet problémái nagy progresszív társadalmi tendenciákba torkollanak. A munkásmozgalomban való részvételt nemcsak mint valami társadalmilag hasznosat mutatja be, hanem úgy is, hogy ez a részvétel arra készteti az egyéneket, hogy személyiségük felocsúdjék a barbár, féltudatos állapotból, amelybe a cárizmus körülményei taszították, hogy aztán szellemileg és erkölcsileg gazdagon kibontakozzék. Ez példátlan korunk irodalmában" - írta Lukács György a regényről. Vissza