Előszó
A Szentírásban említett Antikrisztus személye, szerepe és fellépésének ideje sokat foglalkoztatta a szentírásmagyarázókat, szentatyákat, szenteket, hittudósokat és a híveket egyaránt. A múlt század...
Tovább
Előszó
A Szentírásban említett Antikrisztus személye, szerepe és fellépésének ideje sokat foglalkoztatta a szentírásmagyarázókat, szentatyákat, szenteket, hittudósokat és a híveket egyaránt. A múlt század végén, 1884-ben egy francia teológia tanár összefoglalta az Antikrisztusra vonatkozó véleményeket, és műve még a mai napig sem évült el, sőt oly érdeklődést kelt, hogy ismételten kiadták. Angol fordításának a címe: History of Antichrist. A szerző P. Huchedé a Laval-i szemináriumban tanított teológiát. Ennek a könyvnek a tartalmát foglaljuk itt össze, kiegészítve zárójelbe tett megjegyzéseinkkel. Az angol könyv kapható 1 dollárért a kiadónál: Tan Books, P.O. Box 424, Rockford, III. 61105. Sokan meg vannak győződve ma, hogy az Antikrisztus már megszületett, s talán rövidesen fel fog lépni. Mivel élet-halál kérdés, és mégpedig örök élet és örök halál kérdés lesz, hogy ellene foglalunk-e állást, vagy csatlósaivá válunk, jó tudnunk, miről ismerhetjük majd fel, amikor megjelenik.
Az Antikrisztusra vonatkozó jövendölések nagyon homályosak, de ez vele jár a jövendölésekkel. Ezt a homályt csak a megjövendölt események beteljesedése fogja eloszlatni. Hasonlóképpen volt ez az Úr Jézusra vonatkozó ószövetségi jövendölések esetében is. Ebből azonban nem következik, hogy semmit sem tudunk biztosan, vagy legalábbis valószínűleg az Antikrisztusról. Az Úr Jézusról is tudták az ószövetségi jövendölésekből, hogy kinek leszármazottja lesz, hol fog születni, miért jön, csodákat fog tenni. Ugyanúgy tudjuk az Antikrisztusról is, hogy honnan származik, mi lesz a küldetése; csodái és halála, sőt megjelenésének idejét is megmondja a Szentírás. Szent János, Szent Pál, Szent Júdás és Szent Péter írtak az Antikrisztusról, és kétségtelen, hogy szóbeli hagyomány is maradt ránk róla. Ezekről a szentatyák munkáiból értesülünk, amelyek sok pontban megegyeznek egymással, és amelyek az apostoli hagyományokra utalnak. A szerző azonban mellőzte a szentatyák egyéni véleményét, amely nem támaszkodott megbízható forrásokra, amikor pedig csak valószínű alapja volt azoknak ezt világosan megmondja. Igyekezett elkerülni a két végletet: sem túlzásba nem akarta vinni az elbírálást, sem pedig hiszékenyen nem volt hajlandó elfogadni mindent, mert ezzel nevetségessé tette volna a vallást.
Vissza