Az Antikrisztus

Fülszöveg

Ezernyolcszáznyolcvannyolc szeptember harmadika és harmincadika között - Felső-Engadinban, Sils Maria varázslatos környezetében, illetve Torinóban - vetette Nietzsche papírra gyakorlatilag utolsó filozófiai művét, Az Antikrisztust. A mű a "minden érték átértékelése" programjának szellemében íródott, és benne Nietzsche - három hónappal elméjének végleges elborulása előtt - minden korábbinál élesebb támadást indított a fő ellenfél, a kereszténység ellen. Az Antikrisztus párját ritkító mivoltát az adja, hogy egyrészt valóban felfedezhetőek benne a közelgő őrület nyomai, másrészt viszont - Ivo Frenzel kifejezését használva - "észbontóan éles elméjű" gondolatmenetek, pszichológiai elemzések találhatók benne. A mű egyik csúcspontját a "Megváltó pszichológiai típusának" zseniális elemzése képezi, a másikat pedig a "Cesare Borgia a pápai trónon" provokatív víziója. Az Antikrisztus többértelműségére utal, hogy a kereszténységet illető elementáris támadások ellenére Nietzsche bizonyos értelemben még mindig a kereszténység foglyának érzi magát, még nincs "túl" rajta; ugyanakkor néhány passzusból az autentikus, hiteles keresztény gyakorlat utáni elemi erejű vágyakozás csendül fel.
A tizenkilencedik század egyik nagy skandaluma - melytől Nietzsche az időszámítás megváltoztatását remélte -, most jelenik meg először magyar nyelven. Vissza