Az antik filozófia története

Előszó

Néhány évtizeddel ezelőtt Will Durant egyik műve ("The Story of philosophy") "A gondolat hőse" címmel jelent meg magyarul. A fordító, Benedek Marcell, a könyv eredei címének ("A filozófia története") megváltoztatásakor teljesen jogos és igen találó megoldást választott. Vajon miért? Azért, mivel a bölcselet történetének számtalan alakja valóban hős, a szellemi, a társadalmi elmaradottság, az antropomorfizáló világnézet leküzdéséért, az emberibb emberért vívott harc katonája volt. Katonája, mert az általuk folytatott küzdelem gyakran üldöztetéseket, életveszélyt, nem egyszer halált jelentett számukra. Gondoljunk csak Bruno, Galilei, Spinoza, Voltaire, Didercot, Fichte és mások sorsára! Főként pedig azokéra, akik magát ezt a harcot nemünk multjában elkezdték, s egyúttal a szellemi haladás első üldözöttjei, áldozatai is voltak! Vagyis az antik filozófusokra: az Athénban perbefogott Anaxagoraszra, méloszi Diagoraszra, a szofista Prótagoraszra, a megtörhetetlenül nemes jelleme miatt kivégzett Szókratészre, a hirhedt szürakuszaibeli zsarnok, I. Dionüsziosz által rabszolgának eladott Platónra, az üldöztetések miatt Athénből menekülni kényszerülő Arisztotelészre, a rendíthetetlen erkölcsisége miatt mozsárban péppé vert Anaxarkhoszra, a Nero által öngyilkosságba kergetett Senecára és másokra!
Jegyzetünk éppen ez utóbbiak munkásságáról, az antik - ezen belül is mindenekelőtt a görög - bölcseletről szól. Arról a nagy szellemi teljesítményről, amely a filozófia megteremtődését, a gondolkodás történetében a dezantropomorfizáció első radikális forradalmát jelenti. Magától értetődő, hogy a munka, amelynek révén e jegyzet megszületett, nehéz volt. Ám - ugyanakkor örömteli is, hisz az emberiség "normális", soha vissza nem térő gyerekkorának csodás szellemi fejlődését kellett-lehetett megrajzolnom. Hogy ezt a feladatot miként sikerült megoldanom, én mint szerző talán nem is tudom fölmérni. Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy az írás a korabeli körülmények közepette játszott szerepük szerint, tényleges pozitívumaikat hangsúlyozva, s mint eleven személyiségeket igyekeztem ábrázolni. Mégpedig olyképpen, hogy a filozófia egyes művelőit és irányzatait mint az antik történelem, társadalmi, gazdasági fejlődés szerves mozzanatát, mint a korabeli művészetekkel, tudománykezdetekkel intenzív kölcsönhatásban álló jelenségeket próbáltam elemezni és bemutatni. Az említett szempontokból fakad aztán az a sajátos helyzet, hogy a különféle filozófusokat tárgyaló anyagrészek a Jegyzeten belül jelentős eltéréseket mutatnak mind a nyelvezetet, mind pedig a közérthetőséget illetően. S ez szükségszerű is, hiszen - hogy konkrét példákat említsek - a cinikus Diogenészről, az ókori görögség tán legragyogóbb szelleméről egészen másként lehet és kell írni, mint teszem fel a számos nehéz bölcseleti problémát behatóan analizáló Arisztotelészről. Vissza