Az ante- és perinatalis idegrendszeri sérülések korai diagnosztikája és korai rehabilitációja

Előszó

Részlet:

Az ante- és perinatalis agyi károsodások nyomán keletkező kórképek megfelelő diagnosztikai módszerekkel már a születés utáni hónapokban is gyakran felismerhetők. Az idegrendszer fejlődésének különleges feltételei pedig lehetővé teszik a korán felismert agyi károsodások korai kezelését. A 3-4 hónapos korban bevezetett kezelés a betegek egy részében teljes gyógyulást eredményezhet az első év végére, vagy a második év elejére. Akiknél a maradványtünetek további kezelést tesznek szükségessé, azoknál az előzetes kezelés nyomán fokozódik a rehabilitáció lehetősége, így a későbbiekben jobban alkalmazkodhatnak környezeti feltételeikhez.
A korai betegségmegállapítás a fejlődésneurológia módszereire épül. Későbbi korcsoportokra vonatkozó neurológiai ismeretanyag nem vetíthető vissza a kezdeti fejlődési szakaszokra; a vizsgálat módszereinek kell követnie az idegrendszer fejlődését. A fejlődésneurológiai vizsgálat alapelve az összes idegműködés alapos vizsgálata az idegrendszer fejlődési szintjének megfelelő módszerekkel. Az alapossághoz hozzátartozik a vizsgálatok ismétlése és elsősorban annak figyelemmel kísérése, mi az, amit a csecsemő a normálistól eltérően csinál. A részletes vizsgálat nemcsak kezdetben szükséges a kórkép megállapításához, a rehabilitáció indításához. A rehabilitáció során gyakori ellenőrző vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy értékelni lehessen az eredményeket és időben sor kerülhessen a rehabilitációs program alakítására, változtatására a kórképtől, a csecsemő korától és a kezelési eredményektől függően. Az orvosi diagnosztika és az orvosi irányítás alatt folyó idegrendszeri rehabilitáció mindvégig szervesen kiegészíti egymást. Vissza