Az Annequin család III.

Előszó

Részlet a könyvből:

A mozdony fütyült.
José még egyszer kihajolt, visszanézett a néptelen perronra. A fekete üvegcsarnok eltávolodott, már csak sötét foltnak látszott. Az egyre szürkülő alkonyati derengésben hirtelen kigyulladt a jelzőlámpák fénye. A fiú visszatért a szakaszba és leült.
- Pá, pá, Annequin-család - mondta.
Martiné úgy tett, mintha meg se hallotta volna. Olyan vékonyka, olyan sápadt volt, olyan gyámoltalannak látszott, amint ott ült talpig gyászban, háttal az ülés párnázatához támaszkodva. Erőtlen, szomorú tekintete Josén nyugodott.
- Te csak hallgatsz?!
- Mit mondanék? Megint utazunk ...
Martine most úgy kérdezte, mintha az volna az érzése, hogy önmagáról máris túl sokat mondott:
- Rögtön visszatérsz Londonba?
- Mi egyebet tehetnék?
- Nem tudom.
Kicsit velem maradhattál volna, Párisban...
José cigarettát vett elő. Aztán hirtelen mozdulattal bekattantotta arany tárcáját.
- Odaát vár az én igazi életem...
Martine lehunyta a szemét. Annyira fáradt lett volna? Vagy megsejtette: José bizalmas közlésre készül, ami az ő számára nem jelenthet mást, csupán még több szenvedést és az elpilledés néma mimelésével arra kérte, hogy kímélje?... „Odaát vár az én igazi életem... Valamennyiüknek van valahol igazi életük..
... Vagy egyszerűen magába zárkózott, mert gondolkodni akart? José hirtelen elhallgatott. Vissza

Fülszöveg

A Goncourt-díjas Plisnier a legnagyobb francia elbeszélők szellemi örököse. Hatalmas, világhírű alkotásában: „Az Annequin-család"-ban korunk keresztmetszetét adja. Könyörtelenül tisztánlátó szemmel nézi a társadalmat, elsősorban a középosztályt. Meglátja bűneit, szemére lobbantja mulasztásait, hazugságait, ugyanakkor azonban, mint minden igazán nagy szellem, irányt is igyekszik mutatni a tisztább; becsületesebb, őszintébb élet felé.
„Az Annequin-család" egy paraszti sorból polgári jómódba emelkedett francia nemzetség története. A földtúró apa három fia már úri sorban él, tekintélynek örvend a nagy vidéki városban. A negyedik fiúnak, Noelnek azonban mostoha sors jutott, őt nem tanították, paraszt maradt, akit úri rokonsága lenéz. És félnek is tőle, mert ez a zavaros eszméktől megkótyagosodott, elkeseredett embert mindenre képesnek tartják. Valóban bekövetkezik a katasztrófa. Noel szánalomból megöli halálosan beteg feleségét. Az Annequin-családot az a veszedelem fenyegeti, hogy a véres botrány következtében elveszti az előkelő pozíciót, amelyet olyan nehezen szerzett. Hogy a család végül hogyan szerzi vissza mégis megrendült tekintélyét és neve tisztaságát - ezt mondja el páratlanul izgalmas módon Plisnier megrendítően szép és mélységesen emberi regénye. Vissza