Az angol irodalom és a Vörösmarty-Bajza-Toldy triász

Előszó

Az angol irodalom a XIX. század elején már erősen a romanticizmus hatása alatt áll. Mindinkább előtérbe nyomulnak a romanticizmust jellemző új tárgyak, az érdeklődés a nemzeti mult felé fordul, az érzelemnek nagyobb szerep jut s az óklasszikai forma megkötöttsége felszabadul. Ugyanakkor nálunk még Kazinczy tartja kezében az irodalom irányítását, de a vezetés lassan átsiklik a német romantika befolyása alatt álló Kisfaludy Károly kezébe. Korai halála sem vet véget ennek az iránynak, amely azonban az évek múlásával, Petőfi, Arany fellépésével más színezetet kap s mindinkább magyarrá és eredetivé válik.
Hogy az idegen hatások alatt viruló romanticizmus erőteljes virágzó romantikus irodalommá, színében pedig magyarrá válik, az érdem elsősorban Vörösmarty Mihályé, a magyar romantikus irodalom megteremtőjéé. Gyulai Pál szerint Vörösmarty hatását aligha közelítheti meg többé magyar költő, ő szabadította fel költészetünket az óklasszikus és a német irodalom járma alól, ő szentesítette a képzelet szabadságát. Vörösmarty tulajdonképpen Gyulai Pál kiváló életrajza óta él az irodalmi köztudatban, mint a magyar romanticizmus nagy költője s megteremtője. Gyulai azonban csak az alapvető lépéseket tette meg Vörösmarty értékelésében. Utána sokan foglalkoztak e nagy költő pályájának megvilágításával s mintha csak az utolsó évtized irodalomtörténeti kutatásai kezdenék valójában előtárni azokat a nagy kincseket, mély gondolatokat, amelyek a Csongor és Tünde halhatatlan szerzőjének agyában születtek meg. „Élménykiélése a tudatalattitól az elérhetetlenségig terjed, a gyermeki érzéstől kezdve a világérzés szenvedélyéig. Ezért oly érthetetlen korában, szinte elfelejtett a naturalizmus idején. Szózatának politikai időszerűsége őrizte emlékét. Lelkiségének gazdagságát csak ma kezdjük igazán látni és értékelni." Ma nyugodtan szólhatunk a Vörösmarty-irodalom renaissanceáról. Vissza