Fülszöveg
Oleg Ignatyev, a Komszomolszkaja Pravda tudósítója éveken át dolgozott Brazíliában, s onnan küldte lapjának színes beszámolóit. Jorge Amado, a világhírű brazil író azt mondta róla, hogy "kevés külföldi ismeri olyan jól Brazíliát, mint Ignatyev".
Brazília óriási ország, tekintélyes része mind a mai napig úgyszólván felderítetlen. Ignatyev nem a világszép Rio de Janeiróba, a rohamosan fejlődő Sao Paulóba, vagy más idegenforgalmi helyekre viszi el az olvasót, hanem Brazília olyan tájaira, ahová nemhogy külföldiek, de még a másutt élő brazilok sem igen jutnak el. Ebben a könyvében a világ legnagyobb folyójának, az Amazonasnak medencéjében tett utazásairól számol be.
Jár gyémántkeresők, kaucsukszedők, vadászok és halászok között, mégpedig úgy, hogy közben éli az ő életüket. Vad zuhatagos folyókon, kis csónakokban, primitív repülőgépeken, hallatlanul mulatságos "fafűtéses" vonaton közeledik, az őserdő kellős közepén, szakadó trópusi esőben, vagy moszkitók hadának inváziója közepette...
Tovább
Fülszöveg
Oleg Ignatyev, a Komszomolszkaja Pravda tudósítója éveken át dolgozott Brazíliában, s onnan küldte lapjának színes beszámolóit. Jorge Amado, a világhírű brazil író azt mondta róla, hogy "kevés külföldi ismeri olyan jól Brazíliát, mint Ignatyev".
Brazília óriási ország, tekintélyes része mind a mai napig úgyszólván felderítetlen. Ignatyev nem a világszép Rio de Janeiróba, a rohamosan fejlődő Sao Paulóba, vagy más idegenforgalmi helyekre viszi el az olvasót, hanem Brazília olyan tájaira, ahová nemhogy külföldiek, de még a másutt élő brazilok sem igen jutnak el. Ebben a könyvében a világ legnagyobb folyójának, az Amazonasnak medencéjében tett utazásairól számol be.
Jár gyémántkeresők, kaucsukszedők, vadászok és halászok között, mégpedig úgy, hogy közben éli az ő életüket. Vad zuhatagos folyókon, kis csónakokban, primitív repülőgépeken, hallatlanul mulatságos "fafűtéses" vonaton közeledik, az őserdő kellős közepén, szakadó trópusi esőben, vagy moszkitók hadának inváziója közepette tölti az éjszakákat, "hangyapecsenyével" és más, európaiak számára enyhén szólva meghökkentő ételekkel táplálkozik.
Könyvének egyik legérdekesebb fejezete annak a néhány napnak a leírása, amelyet egy indián törzs szálláshelyén töltött. Nagyon nehéz Európa szívében elképzelni, hogy a XX. század második felében még valóban ugyanúgy élnek emberek, ahogyan azt gyerekkorunk indiánregényeiben olvastuk. És most hiteles forrásból ismerjük meg a dzsungel lakóinak életét, furcsa ősi szokásaikat, de szívünkbe is zárjuk a gyermekien naiv, egyszerű, kedves embereket.
Viszontagságos utazásai során a szerző a legkülönbözőbb típusú emberekkel köt ismeretséget. Néhány mondattal vagy éppen csak egy-egy szóval találóan jellemzi az azóta megdöntött rendszer haladó képviselőjét, a politikai ambíciókkal teli primitív kizsákmányolót, a kétségbeejtően elmaradott kaucsukszedőt, az egyszerű, iskolázatlan, de jóeszű vadászt, a szenvedélyes amerikai madárhangkutatót, kevésbé rokonszenves honfitársát, a nagytőke ügynökét és megannyi érdekes, karakterisztikus figurát.
Élményeit Oleg Ignatyev nemcsak jegyzetfüzetében, hanem fényképezőgépével is megörökíthette, s felvételei még szemléletesebbé, még színesebbé teszik érdekfeszítő, szórakoztató és egyben sok ismeretet nyújtó írásait.
Vissza