Az alvilág lilioma

Előszó

Részlet a könyvből:

Örömében nagyot rikkantott. Ezt a kitörést hosszú fütyülés követte. Csimpivel ma madarat lehetett volna fogatni. Remek napja volt. Arra számított, hogy husz fillért fog keresni és most pontosan egy pengő kilencven fillér a váratlan nyereség. Megvan a mozi, sőt még valami ennivalóra is telik. Belenevetett a déli napba, hóna alá csapta az ujságcsomót, tele torokkal orditva rohant végig az Andrássy-uton. Nem hiába szerette az Andrássy-utat, itt mindig valami szerencse éri. Vidáman kínálgatta a lapokat. Ez csak olyan mellékfoglalkozása volt Csimpinek. A banda nem is tudott róla. Dehogy merte elárulni, kicsúfolják érte. Talán nem is azért vállalta a kisegítést az öreg, totyakos Máli néninél, hogy a busz fillért megkapja, bár ez igazán sok pénz, hanem inkább azért, hogy idekerülhessen az Andrássy-utra. Az egy pengő kilncvenet óvatosan, egy kapu alatt elrejtette a nadrágja zsebébe. Ez a nadrág volt Csimpi büszkesége és titkainak hü őrzője. Kopott, itt-ott rongyos, foltos sportnadrág. De nadrág! Fölötte fakult, nem túlságosan tiszta kartonruha. Ez a nadrág képviselte Csimpi méltó helyét a bandában, lány létére tiszteletbeli férfiúi mivoltát. Tizenhat éves korában kapta ezt a nadrágot ajándékba Urfitól. A banda ezt az ajándékot adta, a tizenhatéves Csimpit ünnepélyesen egyenrangú társnak fogadta. Ennek két éve, de a nadrág azóta sem jött le Csimpiről. Ott őrizte a nyári kartonruha, vagy a téli melegruha alatt. Ha együtt volt a bandával, keresztberakta a lábait és ugy ült le, hogy fontos tanácskozásoknál a fiuk lássák, hogy őrajta bricsesz van.
Ide rejtette a mély zsebbe a váratlan egy pengő kilencvenet. Ilyen szerencse! Egy ur újságot vett nála, két pengőst adott és szórakozottan tovább ment. Elfelejtette a visszajáró egy pengő kilencvenet. Csimpi természetesen nem figyelmeztette. Majd bolond lesz. Vissza