Az alvajárók I-III.

Fülszöveg

Pasenow avagy a romantika:
"És mert az mindig romantika, ha valami földi az abszolútum rangjára emelkedik, így ennek a korszaknak a szigorúan vett, igazi romantikája az egyenruha, mert mintha léteznék az egyenruhának valami világon és időn túli eszméje, olyan eszme, amely nem is létezik, és mégis oly heves, hogy sokkal erőteljesebben ragadja meg az embert, mint bármely földi hivatás, nem létező és mégis oly heves eszme, hogy az egyenruhást az egyenruhának valóságos megszállottjává változtatja, soha nem teszi azonban hivatást űző emberré a civil élet értelmében, talán éppen azért, mert az egyenruhát viselő embert tökéletesen kielégíti az a tudat, hogy megfelel kora életformájának, és vele saját élete biztonságának is."

Esch avagy az anarchia:
"Esch: az isten nélküli kor fanatizmusa. Minthogy minden értéket fátyol borít, minden értéknek tekinthető. Az igazságot, a rendet egyszer a szakszervezeti harcokban keresi, máskor a vallásban, ma a rendőri hatalomban, holnap Amerika délibábjában, arról álmodozva, hogy kivándorol. Lehetne terrorista is, de megtért terrorista is lehetne, aki feljelenti társait, lehetne egy párt aktivistája, egy szekta tagja, de lehetne életét feláldozni kész kamikaze is. Esch szerény kis kalandjában századunk véres történelmének valamennyi dühöngő szenvedélye bennefoglaltatik, lelepleződik, megkapja a maga diagnózisát: iszonyatos fény vetül valamennyire."

Huguenau avagy a tárgyilagosság:
"...az ős-ok a mégiscsak antropomorf Isten "véges" végtelenségéből az igazi absztrakt végtelenségbe tolódik ki, a kérdezésláncok immár nem ebbe az isteneszmébe torkollanak, hanem ténylegesen végtelenbe futnak ki (nem egy pont felé törekednek többé, hanem mintegy párhuzamosak lettek), a kozmogónia immár nem Istenen alapszik, hanem a kérdés örök folytathatóságán, annak tudatán, hogy sehol sincs nyugvópont, hogy mindig tovább lehet kérdezni, tovább kell kérdezni, hogy sem ős-anyag, sem ős-ok nem mutatható ki, hogy minden logika mögött rejlik még egy metalogika, hogy minden megoldás csak közbülső megoldásnak számít, és hogy semmi sem marad meg, csak a kérdezés aktusa..." Vissza