Az alumínium ragasztása

Előszó

A ragasztás mint kötési eljárás nem tartozik az új kötési módszerek közé. A fa ragasztása már hosszú múltra tekint vissza. A fémek ragasztása iparilag azonban csak a negyvenes évek elején valósult meg. Az új technika bevezetését a repülőgépipar ugrásszerű fejlődése követelte meg. A fa helyett a nagyobb szilárdságot biztosító - így sebességnövekedést elősegítő - fémszerkezetek kötéséhez a hagyományos megoldások mellett új eljárásokat is létre kellett hozni. 1944. július 28-án emelkedett levegőbe az a HORNÉT típusú angol vadászrepülőgép, amely elsőként épült ragasztott fémszerkezettel. A kötéshez használt fenolbázisú ragasztó kifejlesztése DE BRUYNE nevéhez fűződik. A repülőgépipar érdeklődése a fémragasztás iránt érthető, hiszen vékony lemezek kötésekor sem a hegesztés sem a szegecselés nem tekinthető ideális kötésmódnak. Ezért nem véletlen, hogy ez az iparág hatott legjobban a fémragasztás kifejlődésére. A technikai igények növekedése során egyre nagyobb a fontossága a nagyszilárdságú, hidegen alakított vagy hőkezeléssel nemesített könnyűfém ötvözetek kötésének az egyéb felhasználási területeken is. Előnyös tulajdonságai elősegítik a könnyűszerkezetes építési mód megvalósítását, illetve színvonalának növelését. A kötéssel szemben támasztott igények itt hasonlóak, mint amiket a repülőgép építő ipar megkövetelt.
A ragasztásnak legelőnyösebb felhasználási területe a nagyszilárdságú könnyűfém vékony lemezszerkezetek kötése. A kötésmód jelentősen befolyásolja a szerkezet kialakítását. A szerkezetnek ragasztás céljára alkalmas kialakításúnak kell lennie. Ennek előfeltétele, hogy a tervezők ismerjék az eljárás alapjait a ragasztók és a ragasztott kötések tulajdonságait.
A ragasztás jelentőségét növeli, hogy egyes műgyanták olyan ragasztott kötések készítését teszik lehetővé, amelyek megfelelő kialakítás és technológia esetén pl. a szegecskötések tulajdonságait nemcsak elérik, hanem számos területen túl is szárnyalják.
A ragasztott kötés szilárdsága egyrészt a ragasztó és a fém határfelületén fellépő adhéziótól, másrészt a keményített ragasztóanyag belső kohéziójától függ. Az adhézió a felületelőkészítés és a ragasztó nedvesítőképességének függvénye. A kohézió a ragasztó keményedésekor lejátszódó folyamatokkal befolyásolható. Ezekre a ragasztó és a térhálósító aránya, a keményítés hőmérséklete és annak időtartama gyakorol, befolyást. Vissza