Az alumínium fém kötéséről

Előszó

Anyagszerkezeti problémák elméleti vizsgálata szempontjából lényeges, hogy az atomok elektroneloszlását és az elektronok lehetséges energiaértékeit ismerjük. A probléma hullámmechanikai megoldására több módszer kínálkozik, melyek közül azonban csak kettőt, a variációs módszert és a self-consistent field módszert alkalmazták rendszeresen ilyen természetű atomproblémák megoldására. Mindkét módszerrel azonban a felmerülő számolástechnikai nehézségek miatt csak korlátolt számban végeztek számításokat. A variációs módszer alkalmazását az nehezíti meg, hogy a magasabb rendszámú elemeknél számításba veendő nagyobb energiájú elektronok sajátfüggvényei igen bonyolult alakúak s ennek megfelelően a variálandó energiakifejezés is bonyolult. A variációs módszernek nagyobb rendszámú elemekre való alkalmazását akadályozó nehézségeket újabban a statisztikus atomfizika segítségével sikerült elhárítani. A self-consistent field módszer alkalmazásában az jelenti a fő nehézséget, hogy a módszerrel együttjáró numerikus számolási munka, különösen nagyobb rendszámú elemek esetében olyan nagymennyiségű, hogy csak megfelelően megválasztott, különösen erre a célra szolgáló gépekkel lehet belátható időn belül elvégezni.
A jelen dolgozat célja, hogy egy a statisztikus atomfizikától tanult jó gondolat segítségével az eddig végzett self-consistent field számítások potenciáljait a periódusos rendszernek csaknem összes elemeire általánosítsa és így fontos atomfizikai állandóknak a periódusos rendszer összes elemeire való meghatározását tegye lehetővé. Első alkalmazásként a potenciált univerzális potenciál-függvényül használtuk fel az elektron Schrődinger-egyenletében. Vissza