Előszó
A világ megismerésére irányuló törekvés az emberrel egyidős. A történelmi fejlődés során a rendelkezésre álló ismeretanyag alapján különbözőképpen magyarázták a körülöttünk lévő világ jelenségeit. A mai értelemben vett tudományos szintre csak azok a megfigyelések és magyarázatok jutottak, amelyek az ember közvetlen termelő tevékenységével voltak kapcsolatban. Talán nem véletlen, hogy az ősi kultúrnépeknél a matematika és a csillagászat fejlődött először tudományos szintre.
A tudomány célja az anyagi világ jelenségeinek, törvényszerűségeinek megismerése és a felismert összefüggések alkalmazása a társadalom gyakorlati céljainak érdekében. A tudomány fogalma ezek szerint a gyakorlatban is hasznosítható ismeretek összefüggő rendszerét jelenti. A rendezetlen, egymással nem összefüggő ismeretek halmaza a fenti célt nem valósíthatja meg. Többek között ezért sem tekinthetjük tudománynak a középkori „alkímiát", mivel sem céljában, sem módszereiben nem felelt meg a fenti kívánalmaknak.
A természettudományokban legalább annyira fontos a történeti tárgyalásmód, mint a társadalomtudományokban, mivel a törvényszerűségek felismerése és helyes alkalmazása az előzmények ismerete nélkül bizonytalanná válhat.
A kémia, az anyag tulajdonságaival, minőségi változásaival foglalkozó tudomány, szintén nem nélkülözheti a történeti visszatekintést. Elegendő talán csak az atom fogalmának alakulására utalni a XIX. sz. elejétől napjainkig. A mai korszerű atomelmélet, amely a kémiai kölcsönhatásokat a tapasztalattal megegyezően, igen jó közelítéssel értelmezni tudja, kialakulásának folyamatában mutatja a tudományos kutatás módszereinek alakulását.
Mindezek alapján indokolható, hogy a jelen jegyzet, amely a kémia alapjaival történő megismertetést tűzi ki célul, nem nélkülözheti a történeti visszatekintések szerepeltetését.
A jegyzet elsősorban biológus és biológia, ill. kémia tanári szakos hallgatók későbbi kémiai tanulmányainak megalapozását célozza. Reményeim szerint a jegyzetet azok a hallgatók is haszonnal forgathatják, akiknek a kémia nem főtárgyuk. Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni Dr. Riedel Miklós kollégámnak, aki a lektorálás igen fáradtságos munkáját magára vállalta és tanácsaival, megjegyzéseivel pótolhatatlan segítséget nyújtott a kézirat elkészítéséhez.
Hasonlóképpen köszönettel tartozom Lebics Ferenc barátomnak, aki szakmai megjegyzésein túl a szövegszerkesztés többször változó koncepcióját türelemmel követte, így a jegyzet végső megjelenési formája az Ő munkáját dicséri.
Szerző
Vissza