Az általános iskolában folyó egésznapos iskolai kísérletek tapasztalatai

Előszó

Itt olyan pedagógusok nyilatkoznak - dolgozzanak akár az elmélet, akár a gyakorlat terén -, akik fogékonyak az új iránt, és abba sem tudnak beletörődni, hogy a dolgok a pedagógia terén is - „menjenek a maguk útján"; akik éppen azt vallják, hogy a dolgok csak az állandó és tudatos emberi beavatkozás révén jutnak előre.
Ha úgy tetszik, hát „nehéz emberek", akik vállalják az útkereséssel járó töviseket és virágokat. Nem izgága emberek, akik különcködő módon mindig az általánostól eltérő területek vizsgálatának volnának megszállottjai, hanem olyan pedagógusok, akik felelősséget éreznek a mai iskolarendszerünk néhány év múlva bekövetkező változásai iránt, akik már ma munkálkodnak a jövő iskolájának kialakításán.
Az oktatásügyi reform, a tantervek, és a rendtartások számos forradalmi feladat elvégzésére alkalmas alapdokumentumok, amelyek az alkotóan gondolkodó és cselekvő pedagógusok számára az alkotás lehetőségét is biztosítják.
Az 1969. október 21-22-én Makón, az elsőnek felszabadult magyar városban tanácskoztak az Országos Pedagógiai Konferencia előadói és hallgatói az egésznapos iskola kísérlet tapasztalatairól, eredményeiről. Könyvünk ennek a konferenciának az anyagát adja az olvasó kezébe.
Ma hazánkban a közoktatás egyik középponti feladata a tanítás-tanulás egységes folyamatának érvényrejuttatása. Ennek biztosítását nemcsak a tudományos és technikai forradalom egyre gyorsuló üteme követeli meg, hanem a családok megváltozott körülményei is.
Az alapdokumentumok olyan fiatalság felnevelésére serkentenek, amely tudását tíz vagy huszonöt év múlva is képes továbbfejleszteni, és alkotó módon felhasználni, a szocializmus érdekében.
A kulturális forradalom alapvető feladatainak megoldása után az új feladatok elvégzése megköveteli a további előrelépés lehetőségeinek kutatását. Vissza