Az álomnak vége

Fülszöveg

2004 biztató évnek tűnt, hisz a kelet- és közép-európai térség országai látszólag hazataláltak, az egységes Európa részeivé váltak, de épp ez itt a bökkenő. Európa ma romokban hever, és önmegsemmisítésének kritikus fázisába ért. E könyv ennek a „megéneklésére" vállalkozik.
Ezért is választotta a szerző Cseh Tamás egyik leginkább szívszorító dalának címét: „Álomnak vége van". Igaz, a dalban ez úgy folytatódik, hogy „ világnak nincs vége", és éppen ez a remény éltet valamennyiünket. Hogy csak az illúzióinktól, elfuserált álmainktól kell búcsút vennünk. A hanyatló, széteső Amerikai Birodalom, pontosabban a mögötte meghúzódó láthatatlan világerők nem hajlandók tudomásul venni a világban ébredő tektonikus energiákat. Ezek a hatalmi struktúrák láthatólag mindent igyekeznek megtenni azért, hogy potenciális riválisaikat, Európát, és benne főként Németországot, Oroszországot és Kínát meggyengítsék, illetve a köztük lévő kapcsolati rendszert szétzilálják.
Szomorúan kell megállapítanunk,... Tovább

Fülszöveg

2004 biztató évnek tűnt, hisz a kelet- és közép-európai térség országai látszólag hazataláltak, az egységes Európa részeivé váltak, de épp ez itt a bökkenő. Európa ma romokban hever, és önmegsemmisítésének kritikus fázisába ért. E könyv ennek a „megéneklésére" vállalkozik.
Ezért is választotta a szerző Cseh Tamás egyik leginkább szívszorító dalának címét: „Álomnak vége van". Igaz, a dalban ez úgy folytatódik, hogy „ világnak nincs vége", és éppen ez a remény éltet valamennyiünket. Hogy csak az illúzióinktól, elfuserált álmainktól kell búcsút vennünk. A hanyatló, széteső Amerikai Birodalom, pontosabban a mögötte meghúzódó láthatatlan világerők nem hajlandók tudomásul venni a világban ébredő tektonikus energiákat. Ezek a hatalmi struktúrák láthatólag mindent igyekeznek megtenni azért, hogy potenciális riválisaikat, Európát, és benne főként Németországot, Oroszországot és Kínát meggyengítsék, illetve a köztük lévő kapcsolati rendszert szétzilálják.
Szomorúan kell megállapítanunk, hogy nem sikertelenül. Európa uralmi intézményei és reprezentánsai ugyanis olyan végzetes tudatlanságról, végtelen cinizmusról tesznek tanúbizonyságot, ami földrészünk legsötétebb időszakaira emlékeztet. Nemcsak stratégiai megoldásuk nincs, hanem kezelni, mi több, értelmezni se tudják, igaz, nem is akarják, a drámai történéseket. Az egyetlen biztató mozzanat, hogy Európa népe ébredezőben van. Vissza