Az álmok háza

Fülszöveg

„Elmúltak azok az idők, amikor naiv hercegek valamely német kis völgyben műromokat, utánzott remetelakokat, mesterséges kis Svájcot, imitált Posillopót építettek maguknak. A mai vállalkozóktól távol áll azon abszurd ötlet, hogy London mellett Itáliát, Chemnitz közelében Svájcot, a Bodeni-tó partján pedig Szicíliát varázsolják a nagyvárosi ínyencek elé. Annak a póttermészetnek, amelyre a mai városlakó vágyik, föltétlenül eredetinek kell lennie; olyan eredetinek, mint az ezüstkészletnek, amellyel táplálkozik, vagy mint a gyöngynek, melyet felesége őnagysága hord, és olyan eredetinek, mint a nép és a köztársaság eszméje iránt táplált szeretetének, amit keblében ápol."

„A kínai történetekben mindig ugyanaz az ember jelenik meg különböző alakokban. Fiatal korában hallgat a szüleire, és szakmát tanul. Férfiként megházasodik, és gondoskodik a családjáról. Közben megtanulja szeretni a hazáját, és mindenekelőtt az őseire és utódaira gondol. Tevékeny és hasznos, segít az állam vezetésében. De végül, utolsó érettségi fokán, felismeri, hogy ez is mind / csak magány és önzés. És egy éjjel aztán elhagyja kunyhóját és földjét, asszonyát és alattvalóit, hivatalát és könyveit, és eltűnik. Elérkezett az ő ideje. A hegyekbe megy, hogy harmattal és viráglevelekkel táplálkozzék, és mindent lehántson magáról, ami héj csak maradt még rajta. Aztán megtér a halhatatlanokhoz."

„A világ természetesen elvan az Actus tragicus, Mozart meg a többiek nélkül is. Művészet nélkül is lehet élni. A művészet finom és érzékeny hártya közöttünk és a világ szíve között, és persze jobb, ha az embert vékony hártya borítja; nem pedig páncél; de ahhoz, hogy eljussunk a világ szívéhez, végül ezt a leheletfinom hártyát is be kell szakítani." Vissza