Előszó
Részlet:
"Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, a gyémánthegyen túl, élt egyszer egy szegény ember. Volt ennek a szegény embernek két gyereke: egy kislány, meg egy kisfiú. Mivel édesanyjuk korán meghalt, mostoha került a házhoz. Amilyen jó dolguk volt azelőtt, most olyan rosszra fordult a sorsuk. Nem volt aki mosdassa őket, a gonosz mostoha még a betevő falatot is sajnálta tőlük. Végül már a házban sem tűrte meg őket. Egyre sűrűbben mondogatta az urának:
-Vidd el valahova ezeket a gyerekeket! Ha nem teszed, én meghalok.
-Rimánkodott a szegény ember, hogy nagyon szereti a gyerekeit. Hiába volt minden, a gonosz mostoha egyre csak azt hajtogatta:
- Ha nem kergeted el őket a háztól, hamarosan meghalok.
Mit volt mit tennie a szegény embernek, végül mégis ráállt, hogy teljesítse felesége követelését.
-Készülődjetek gyerekek! Holnap reggel korán elviszlek benneteket az erdőre, ott majd szedhettek csipkebogyót, vadkörtét, meg vadalmát.
A lány lefekvés után nem aludt el, kihallgatta a gonosz mostoha beszélgetését édesapjával.
Reggel korán költögeti a szegény ember a gyerekeit:
-Öltözzetek gyorsan! Megyünk az erdőre fáért. Öltözködés közben a lány beszalad a kamrába, leakasztja a liszteszacskót a szögről és eldugja a kosarába. Hajnalhasadáskor útnak indulnak. Mennek-mendegélnek, míg a rengeteg nagy erdőhöz érnek. Ott a lány kilyukasztotta a zsákot és a liszt lassan folydogálni kezdett. Éppen elég volt az erdő közepéig. Ott az apjuk így szólt hozzájuk:
-Most elmehettek gyümölcsöt gyűjteni. Van itt csipkebogyó, vadkörte, meg vadalma bőven, csak egyetek! Amikor nem halljátok a fejszém csattogását, akkor jöjjetek vissza!
A gyerekek magára hagyták apjukat. A szegény ember pedig felakasztott a közeli bükkfára egy kiszáradt lopótököt, melyet az erdei szél odacsapkodott a fa törzséhez, ez úgy hangzott, mintha a szegényember vágta volna a fát."
Vissza