Fülszöveg
Villányi László költői pályája tizenhat évvel ezelőtt megjelent első könyve óta egyenletesen emelkedik. 1990-es, Alázat című verskötete már érett, nyugodtan mondhatjuk: jelentős költőt mutat. Legnagyobb erénye, hogy noha látásmódjában, módszerében vitathatatlanul modern költő, sohasem hódol a divatnak. Verseiben nem a spekuláció, a trükk, a tetszetős mutatvány játssza a főszerepet, ami manapság olyan sajnálatosan gyakori, hanem a tudatában évek során át lerakódott és mindig hatékonyan mozgósítható tapasztalat. Színhelyei, a gyerekkori, a kamaszkori, az ifjúkori város foghatóan, láthatóan megidézett részletei majdnem-metaforák. Kevés vonallal is pontosan, tartalmasan rögzített valóságdarabok, de egyszersmind az élet, sőt: a létezés elvonttá tisztult, térképen meg nem kereshető színterei is. Anyagszerűek, testesek, de a képzelet, a félálom, az absztrakció közegében állnak. Egy tételesen meg nem fogalmazott erkölcs, eligazító életszabályzat fészkei. Máskor meg egyszerűen élete fontos...
Tovább
Fülszöveg
Villányi László költői pályája tizenhat évvel ezelőtt megjelent első könyve óta egyenletesen emelkedik. 1990-es, Alázat című verskötete már érett, nyugodtan mondhatjuk: jelentős költőt mutat. Legnagyobb erénye, hogy noha látásmódjában, módszerében vitathatatlanul modern költő, sohasem hódol a divatnak. Verseiben nem a spekuláció, a trükk, a tetszetős mutatvány játssza a főszerepet, ami manapság olyan sajnálatosan gyakori, hanem a tudatában évek során át lerakódott és mindig hatékonyan mozgósítható tapasztalat. Színhelyei, a gyerekkori, a kamaszkori, az ifjúkori város foghatóan, láthatóan megidézett részletei majdnem-metaforák. Kevés vonallal is pontosan, tartalmasan rögzített valóságdarabok, de egyszersmind az élet, sőt: a létezés elvonttá tisztult, térképen meg nem kereshető színterei is. Anyagszerűek, testesek, de a képzelet, a félálom, az absztrakció közegében állnak. Egy tételesen meg nem fogalmazott erkölcs, eligazító életszabályzat fészkei. Máskor meg egyszerűen élete fontos mozzanatainak adnak éppen realitásukkal hiteles keretet. Újabb prózaverseiben még fontosabbak a részletek, a helyek, a tárgyak, s mintha felerősödne bennük az a sajgóan szép erotikus szólam, amely már korábbi verseiben is fel-felhangzott.
Lator László
Villányi László nem tartozik a hangzatos szólamokat megfogalmazó, látványos fordulatokat hirdető, illetve megvalósító költők közé. Inkább visszahúzódó, ritkán megszólaló lírikus ő, aki magányában folyamatosan és tudatosan alkot, érzékenyen és körültekintően kísérletezik, de csak a kiérlelt, a többszörösen ellenőrzött verseit tárja köteteiben a nyilvánosság elé. Így aztán az elmúlt másfél
évtized során szinte észrevétlenül vált korosztálya, a mai negyvenesek egyik meghatározó költőjévé. Elsősorban nem a divatokhoz, hanem az irodalmi hagyományokhoz kötődik, jóllehet a század avantgárd eredményeit is sikeresen kamatoztatja, új verseiben éppúgy, akárcsak a korábbiakban.
Mostani, negyedik verseskönyvében szülővárosához, közvetlen környezetéhez szorosan kötődve, a gondolati líra visszafogott, szemérmesen rejtekező, érzelmileg mégis telített hangján szólal meg. Az árnyalt és érzékletes képekben az élet alapvető dolgai, a férfi és a nő kapcsolatának kimeríthetetlen szépsége és gazdagsága, vágyak, káprázatok és képzelgések, sejtelmek és megérzések, színterek, hangulatok és történések, konkrét élmények és emlékek fogalmazódnak meg, művészileg mindig hitelesen, mindig meggyőzően. Továbbépítve és gazdagítva mindezekkel költői világát, melynek vitathatatlan értékeit a Radnóti-díj és a Déry Tibor-díj már korábban elismerte.
Parancs János
Villányi László 1953-ban született Győrött. Szülővárosában él, a Műhely folyóirat főszerkesztője.
Vissza