Előszó
Az ember maga is az állatvilág tagja. Szervezetünk működési mechanizmusai éppen olyanok, mint más állatokéi. Nem az ember a bolygó egyetlen gondolkodó lénye. Az állati elme is képes gondolkodásra, csak éppen más mechanizmusokkal, másképpen mint az ember. Az állatok képekben gondolkodnak, az ember szimbólumokban. A magasabb rendű állatok éppen úgy képesek érzelmekre: félelemre, szeretetre, örömre, haragra, mint mi. Az emberhez legközelebb álló faj, a kutya, háziasítása során sok hozzánk hasonló tulajdonságot szerzett, tanul tőlünk, imitál bennünket, követi egyszerűbb szabályainkat, esetenként információt igyekszik átadni és információt vár tőlünk, aki figyel rá, ahhoz kérdéseket intéz. De valamennyire minden állat gondolkodik.
Amiben nagyon különbözünk, az a viselkedésünk. Az ember evolúciós újítása a közösségek kialakítása volt. A közösség tagjai együttműködnek, kommunikálnak egymással, tanulnak egymástól, szabályokat követnek és gyorsan kialakul az erkölcsi érzékük, amely a törvényekben pontosan nem szabályozott esetekre is vonatkozó viselkedésmintákat hívja elő. Közösségeinkhez más élőlények, növények és állatok is tartoznak. Ezeknek életteret, fejlődési és növekedési lehetőséget adunk, és cserébe használjuk őket, esetenként életüket is elvesszük. Az emberi evolúció során kialakult erkölcsi érzékünk azt diktálja, hogy ezekkel az élőlényekkel igyekezzünk legalább a saját fogalmaink szerint tisztességesen bánni. Nem csak erkölcsi érvekkel lehet a tisztességes bánásmód igényét alátámasztani. Aki állatokkal kegyetlenül bánik, sértheti mások tulajdonosi jogait, aki kegyetlen az állatokkal, az könnyen kegyetlenül bánhat embertársaival is, ennek a közösségre veszélyes viselkedésnek kialakulását meg kell akadályozni, sokan vannak közöttünk, akik empátiából, magasabb rendű erkölcsi érzék alapján tartják az állatvédelmet szükségesnek, és erre a széles körben elterjedt véleményre egy demokratikus társadalomban tekintettel kell lennünk.
Normálisnak tekinthető társadalmakban sohasem volt szokásban az állatok kínzása, életük sanyargatása. Modern társadalmakban állatvédelmi törvényeket hoztak, hogy ezeknek a követelményeknek megfeleljen a társadalom. Magyarországon nem állunk rosszul az állatvédelem ügyeiben, az európai kontinensen hazánkban alkották meg az első állatvédelmi törvényt, amelyet azután az egész kontinens követett. Később az európai államok lehagytak bennünket ezen a területen, kialakították a tudatos és kímélő állattartás feltételeit. Tíz éves régi elavult állatvédelmi törvényünk új formát öltött, és több-kevesebb vita után betölti funkcióját. Egy ilyen szabályrendszernek a működése azonban nemcsak a szövegezésétől függ, hanem a társadalom kulturális és erkölcsi állapotától is.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal